Európai szemnek szokatlan, rendkívül különleges színházi élményben lehet része annak, a Tajvani Nemzeti GuoGuang Opera világjáró társulatának A Majomkirály című előadására jegyet vált. S ehhez idén nyáron nem kell átrepülnünk a fél világot, elég a Kodály Központba elmennünk, ahol június 14-én 20 órakor vendégszerepelnek az ázsiai művészek a pekingi opera műfajának egyik legismertebb remekművével. Ez a produkció igazi csemegének ígérkezik a XIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó kísérőrendezvényei között.
Szun Vu-kung, a fékezhetetlen majomkirály, „kit kőtojásból keltett ki a vén föld”, ellopja a Jáde Császár, a világmindenség ura Égi Palotájából az örök élet barackját. Az istenek meg akarják büntetni, de mindig túljár az eszükön – ekként foglalható össze tömören A Majomkirály – Nagy felfordulás az Égi Palotában című előadás cselekménye. Ám mindez olyan produkcióként bontakozik ki előttünk, melyet tánc és némajáték, drámai párbeszéd és zenekari kíséretes ének, s nem utolsósorban látványos akrobatikus elemek tesznek teljessé.
Révész Ágota orientalista (aki Sanghaj oktatási és kulturális szakdiplomatájaként különösen sokat tett a kínai-magyar kapcsolatok elmélyítéséért) úgy fogalmaz: „a pekingi opera nem pekingi, és nem opera”. Legalábbis nem a mi fogalmaink szerinti operáról van, ugyanis „teljesen más a gondolati háttere, más az ének- és mozgáskultúrája, más törvények irányítják a színpadát, és nem utolsósorban más közönséghez szól.” A pekingi jelző pedig úgy ragadt rá, hogy az ország különböző területein kialakult színjátékstílusok a fővárosban váltak egységes műfajjá a 18-19. század fordulóján, a két és félezer éves kínai opera egyik irányzataként.
Megjelenésében is szokatlan számunkra e világ: az előadások szinte díszlet nélküliek, viszont a jelmezek tiszta selyemből varrt, kézi hímzésű ruhák, melyeknek a színe, a mintázata, a hossza, s a kiegészítői is jelentést hordoznak. Minként a sinológus leírja: a sárga például a császár színe, s leggyakrabban sárkány díszíti, a császár feleségéét főnix. „Vörös színű ruhát magas rangú erényes szereplők viselnek, a fehér a fiatalok színe, a sötét bíbor a trónkövetelőké”.
Az arcfestés valódi művészetté fejlődött e műfajon belül, s utal az adott karakter tulajdonságaira, ugyanis „a fehér ravaszságot, megbízhatatlanságot jelez, a vörös bátorságot és hűséget, a fekete az egyenes, nagy formátumú szereplők színe, a zöld pedig leggyakrabban a szellemeké. Az istenek arcát arany festék borítja”.
Szerepkör szerint négy fő típust különböztetnek meg, a férfi, a nő és a nagy hatalmú férfi mellett a bohóc a kínai színpadon is közkedvelt figura. A karakterábrázolás mellett az akrobatikában is jeleskednie kell, s játszhat anyóst, ravasz öregembert, házasságközvetítőt, sőt, ő kelti életre a Majomkirályt is.
A GuoGuang Opera Company 1995-ben, Tajvan három kínai opera társulatának legkiválóbb művészeiből alakult meg. A társulat célja a tradicionális kínai drámai és művészeti képzés fellendítése, hagyományos előadásaikat modern gondolatokkal oltják be. Új produkcióik egyszerre merítenek az irodalomból, a történelemből, a népi mondákból, és foglalkoznak a jelenkor társadalmi kérdéseivel.
Az elmúlt másfél évtizedben a társulat beutazta a világot Berlintől Brazíliáig. A Majomkirályt nagy sikerrel mutatták be az Avignoni Fesztiválon, a moszkvai Csehov Fesztiválon és a Prágai Tavaszi Fesztiválon. Pécsre június közepén Lengyelországból érkeznek.
