Több száz volt uránbányász találkozott a hétvégén Kővágószőlősön. Azt mondják, azért, mert őket az összetartozás jellemzi, még akkor is, ha már nincs bányászat Pécsett. Ezt egy kis jelvénnyel is hangsúlyozták.
Róka László is több százszor ment le itt a föld gyomrába, uránbányász volt. Azt meséli, sokszor volt életveszélyben a 119 méteres mélységben.
– A legveszélyesebb a robbantás és az omlasztás – magyarázza. – Olyan helyekre kellett bemennem, hogy sokszor hajszálon múlott az életem, omlott előttem, mögöttem, ilyenkor egérutakat kellett keresnem.
Berta Zsolt, a Mecsek-Öko vezérigazgatója elmondta: figyelem nélkül nem működik a bányászat, és ennek folyamán alakulnak ki a szoros baráti kapcsolatok ember és ember, vezető és beosztott között. Idővel eltűnik ez a különbség, és az egymás iránti tisztelet marad.
Pécsett 40 évig működött uránbányászat, ami átlagosan hétezer embernek adott munkát. Ezalatt öt aknából 19 millió tonna kőzetanyagot hoztak a felszínre, ebből 21 ezer tonna fémuránt nyertek ki.
A termelés önköltsége azonban a kilencvenes évek végére háromszorosa volt az uránérc világpiaci árának, ezért sorra bezárták az aknákat, utolsóként 1997-ben a négyes üzemben állt le a munka.
