Egyeseknek így, mások úgy vélekednek a kérdésről, de az tény, hogy senki nem megy el szó nélkül a téma mellett.
Kalapos uraktól és női sofőröktől óvakodj – mondják sokan tapasztalatból, vagy csak mert másoktól ezt hallották. Személy szerint nálam a sapkás, wartburgos urak verik ki a biztosítékot, akik mára már váltottak: sapkás, suzukis urak lettek belőlük.
Na de mi a helyzet a női sofőrökkel? Meglátásom szerint két típust különböztethetünk meg. Az egyik közel húzza magát a kormányhoz, szinte a mellét súrolja a kormánykerék. Derékszögben, vagy majdnem éles szögben ül a volánnál, a fejét alig tudja fordítani, lassú és bizonytalan, hiszen rendszerint – szerencsére – csak a hétvégi nagybevásárlásokhoz veszi elő a verdát.
A másik sportosan, gyorsan, kényelmesen, könnyedén, mégis figyelmesen és biztonságosan vezet. Többnyire mindennap használja az autót, esetleg a munkájához is elengedhetetlen kellék a négykerekű. Velük szemben nincs mitől tartani, de az előbbiek maradjanak inkább a fakanál mellett!
Mi a különbség a női és a férfi sofőrök között?
Úgy gondoltuk, az alábbi kérdésben kikérjük egy szakavatott személy véleményét. Stílszerűen egy nő oktatóhoz, Foral Anetthez fordultunk.
– A férfiak a technikát könnyebben elsajátítják. Hogy jobban, azt nem mondanám, csak kevesebb idő alatt. Persze, nem mindegyikük. Egy technikailag ügyetlen férfitól mentsen meg az ég! A nőknek ehhez több idő kell, de a toleranciát, a többiekkel való együttműködést könnyebben lehet nekik megtanítani. Például nem kell külön elmondanom, hogy miért nem hajtunk át a Pista bácsi lábán, amikor egy kicsit lassabban vánszorog át a gyalogátkelőhelyen.
– A parkolás egy külön téma. A nők olyanok, mint a lassított felvétel. Ez a kissé rosszabb térérzék miatt van. A férfiak viszont sokszor figyelmetlenek. Kikönyökölve lavíroznak, miközben egy csinos hátsót figyelnek, a vér a lábuk közé áramlik, közben nagy sebességgel parkolnak. Ezt az út szélén lévő tűzcsap bánja. Akkor kérdezem én: ki parkol jobban?
Anett vizsgabiztosként is mindig precíz véleményt alkot a tanulókról. A férfi oktatók tanítványait is ez alapján engedi vagy tartja vissza az önálló vezetéstől. Saját tanulóit is mindig őszinte állásfoglalással küldi a forgalomba. Több százezer kilométert vezetett és ült végig oktatóként az anyósülésen, és eddig még nem okozott balesetet – sem munka közben, sem magánemberként.
Válasszunk-e női oktatót?
Foral Anett 19 éve, szinte első fecskeként próbálta meghódítani a férfiasnak kikiáltott gépjárművezető-oktató szakmát. A kezdeti nehézségek után Anett végigjárta a szamárlétrát. Mára vizsgabiztos, iskolavezető, utánképzési foglalkozásvezető egy személyben. Saját tanulóvezetői az első forgalmi vizsgán 70-75% arányban sikerrel végeznek, ez pedig jóval a megyei átlag felett van. Bár sokan a nőkről alkotott sztereotip elképzelések miatt – miszerint nem tudnak autót vezetni – kerülik a női oktatókat, azért akadnak bőven tanítványai. Anett azt tapasztalja, hogy főként a lányukat féltő szülők keresik a női oktatókat. Bár nála a fiú és a lány tanulók száma éves szinten körülbelül azonos.
– Személyes véleményem az, hogy minden, vezetni vágyó diáknak meg kell találnia azt a tanárt, akinek a megjelenése, tudása, megszólalása, belső tartása biztonságot ad számára. Ha valakitől jó tanulni, akkor mindegy, hogy fiú vagy lány, valahogy minden tanuló ügyessé válik – vallja a Sprint Autósiskola oktatója, aki saját bevallása szerint a fókát is megtanítja vezetni, csak érje el a lába a pedált.
Hogy mennyire fontos az oktató személyisége, álljon itt egy példa: ismerek olyan hölgyet, aki női oktatónál tanult. Sajnos mindkettejüket igen türelmetlen alaptermészettel áldotta meg a sors, ennek köszönhetően a hölgy az első három gyakorlati vizsgáján megbukott. Átment ezután egy férfi oktatóhoz, aki pusztán a jelenlétével nyugalmat sugárzott, a hölgy elhitte, hogy tud vezetni, majd néhány óra gyakorlás után újra nekiveselkedett a vizsgának. Végül megkapta a jogosítványt, és tizenkilenc éve balesetmentesen vezet.
Persze az is igaz, hogy minél fiatalabban kezd el valaki vezetni, és minél többet tud önállóan autózni a forgalomban, annál nagyobb eséllyel válik magabiztos sofőrré.
[frame]
Mit gondolnak a férfiak?
Robi: A parkolás tényleg nagyobb gondot okoz a nőknek. Mondott egy jó hasonlatot anno az oktatóm: ha beülsz a volán mögé, akkor akkorára kell híznod, mint az autó. Köztudott, ha a nőknek azt mondod, „híznod kell”, kiszaladnak a világból. Szerintem a térérzéke a nőknek nem olyan biztos, mint a férfiaknak. A fiúk jobban szeretnek „centizni”.
Zoltán: Az első randinkon hagytam vezetni a kiszemelt lányt. A második randinkon saját maga vitte magát haza a kocsimon úgy, hogy én nem ültem mellette. Máig biztonságban érzem magam vele, ha ő vezet. Szerinte azért megy ilyen jól, mert az oktatója – ezelőtt 17 évvel – mindig azt mondta neki, ha bizonytalan volt: „Fiúsítsunk! Lépjen a gázra!” Szerintem meg egyszerűen jó érzéke van hozzá.
István: A nőknek nemcsak a térlátásuk rosszabb (ez parkolásnál feltűnő), de a térbeli tájékozódásuk is. Ha el akarnak jutni valahová, akkor nem egy képzeletbeli térképre vetítve határozzák meg az útvonalat, hanem szekvenciálisan. Vagyis: ennél a lámpánál balra kell fordulni, itt meg egyenesen egy adott tájékozódási pontig, aztán jobbra stb. Ha egy ilyen gráfban elvágnak egy vonalat (útlezárás, egyirányúsítás), akkor képesek megkerülni a fél várost.[/frame]
