Ez a kérdés rendkívül sokszor felmerül a kisgyermekes szülő körében, és az anyukák képesek egymást túllicitálva, akár kényszer árán is „megnyerni a versenyt”. Bizony, az ő kicsikéjük már másfél évesen a bilit használja!
A pszichológusok általános véleménye az, hogy a szobatisztaság túl korai elvárása vagy erőltetése hibás lépés a szülők részéről, hiszen minden gyermek idővel eljut fejlődésének abba a szakaszába, amelyben saját magával szemben támasztott elvárás lesz a pelenka nélküli lét.
A játszótéren hallottam…
A legtöbb, köztudatban élő, szobatisztaságra szoktató módszer ellentmond a természetnek. Az alábbiakban olvasható praktikákat a játszótereken bármelyik anyuka szájából hallhatnánk. Csökliné Tamás Márta gyermekpszichológus elemez és javasol.
1. Egyik sokszor hallott módszer, hogy 6 hónaposan, miután a gyerek megtanul stabilan ülni, ráteszik őt a bilire, és várják a „produkciót”.
Vélemény: Ez még fölöslegesen korán van. Itt nem alapozhatunk a gyerek együttműködésére, akaratára.
2. Egyesek arra esküsznek, hogy meg kell várni, amíg a 2 év körüli gyermek maga jelzi, hogy szükséglete van. De mi van, ha még 3 évesen is vígan ücsörög a telecsinált pelusban?
Vélemény: Mi van, ha a gyerek nem szól, bár tud beszélni? Akkor még nem jutott oda a fejlődésben, amit a szobatisztaság megkíván. Egyszerre nem tud minden funkció egyformán „ügyes” lenni. Van, amelyik gyerek ügyesen mozog, de még nem beszél, vagy a beszéde jól fejlődött, de a szobatisztaság később indul be.
3. Megint mások azt mondják, hogy állítsunk példát a gyerek elé: „Nézd, Pistike a játszótérről már nem hord pelenkát. Ilyen nagy gyereknek, mint te, nem szabadna már pelusban járnia.”
Vélemény: A pozitív példa, motiváció jól működhet a folyamatban. A „nagyok” már nem hordanak pelust. „Te is nagy vagy már, neked is a bugyi való…” A „nem szabadna már pelusban járnod” kijelentés helyett ajánljunk fel alternatívaként egy szép alsónacit, bugyit!
4. Vagy: jön a jó idő, hagyjuk szabadon a gyerek popsiját, előbb-utóbb csak ráül a bilire, és nem fog szanaszét pisilni a szőnyegre, parkettára vagy a fűbe.
Vélemény: Azt gondolom, hogy a gyermeknek meg kell tanulnia, hogy hova végezze a dolgát, mi a dolgok rendje. Lehet, hogy szépen pisil bugyi nélkül, de a bugyiba belecsurrint, mert nem azt szokta meg, hogy azt le kell venni, azután lehet pisilni. Vagy megszokja, hogy jó a fát öntözni, és ezután nem jó buli a WC-t használni.
5. A folyton pelusba csináló gyerekről lekerül a nedvszívó pelenka, és ha rövid időn belül nem birkózik meg a szobatisztasági elvárásokkal, visszakap egy textilpelenkát, amiből kifolyik a végtermék. Így kényelmetlenné válik a helyzet, és lekéri majd magáról a pelust.
Vélemény: Ez is a fölösleges nógatás kategóriájába tartozik. Lehet, hogy a komótosabb gyerek még vár ezzel. Később aktivizálja magát és figyel fel a pelusban történő dolgokra. Ilyenkor éppen a fejlődés más lépcsőjével van elfoglalva.
6. Figyeljük a gyereket, mikor erőlködik, mikor változik meg a viselkedése, mikor látszik, hogy kakál vagy pisil, és rohanjunk vele a bilire, WC-re.
Vélemény: Nem vagyok híve a túl korai szoktatásnak. A korai kötődést nem az ürítési funkciók állandó figyelésének kell megerősítenie.
A pszichológus tanácsa az, hogy ne sürgessük a gyereket, ne legyünk türelmetlenek vele szemben! Bízzunk benne, hogy a mi túlzott unszolásunk nélkül is képes szobatisztává válni, mert testileg érett rá, hólyagkapacitása megfelelő, mozgása is ügyesedik, képes lehúzni az alsónadrágját; és érzelmileg eljutott az adás szintjére, vagyis képes elengedni a számára fontos végtermékeket.
Nem ciki, ha elkísér
A gyermekek általában kétéves korukra kezdenek érdeklődni az ürítési funkciók iránt. Ilyenkor sokszor a szülőket is elkísérik a mellékhelyiségbe. Kezeljük ezt az érdeklődést és folyamatot is természetesen, ne legyen titkolnivaló, szégyellnivaló! A szülő szerepe, hogy megteremtse a megfelelő feltételeket. Tartsa a bilit szem előtt, szerezze be és mutassa be a WC-szűkítő funkcióját. A megfelelő légkör elengedhetetlen. A gyermek érezze, hogy nekünk fontos az ő ügyessége! A hangsúly a dicséreten legyen! Minden apró lépést erősítsünk meg dicsérettel!
Alapvetések
A Társak Tanácsadó Központ pszichológusai az alábbiakban foglalják össze a szobatisztasággal kapcsolatos tudnivalókat:
A szülők többnyire másfél-kétéves kor körül várják el a szobatisztaságot nappalra, majd valamivel később éjszakára. Az elvárással ellentétben az a tapasztalat, hogy a szobatisztaság elsajátítása három-négy éves kor körül szokott stabilizálódni.
Soha ne alkalmazzunk kényszert, és semmiképpen ne szégyenítsük meg a gyermeket a nevelés során! A szégyenkezés mint élmény ebben az életszakaszban jelenik meg a gyermek érzelmi és viselkedésrepertoárjában. A szülő nevelési módszereitől függ, hogy a szégyen eluralkodik-e a gyermeken. Ez felnőttkorban megjelenhet a felelősségvállalás elutasításában.
Fontos kiemelni, hogy szobatisztaságról csak akkor beszélünk, ha a kicsi szándékosan tartja vissza az ürítést. Ha a szülő addig ülteti a bilin a gyermekét, míg a várt produktum meg nem érkezik, attól a gyermek még nem szobatiszta. Ilyen esemény után a szülő látványosan örül, de a gyermek nem érti a szülő örömét. A dicséret pedig ezáltal nem a szándékos, tudatosan cselekedet megerősítése lesz.
