Rövid időre újra szülővárosába látogatott Jakabos Zsuzsanna. A pécsi úszónő jó formában van a júliusi világbajnokság előtt, hiszen az utóbbi hetekben két nemzetközi úszóversenyen – előbb Grazban nyolcszor, majd Rómában kétszer – is a dobogó legmagasabb fokára állhatott. A kétszeres Európa-bajnok Jakabos bármerre jár, szépségével egyaránt lenyűgözi a helyi sajtót és a szurkolókat. Azt még nem tudja, hogy mit hoz számára a jövő, de akárhova veti is őt az élet, mindig pécsi marad, hiszen a szíve ide köti.
– Pécsett születtél, majd itt is nőttél fel, és kezdtél el úszni. Milyen érzés az, hogy a városban mindenki ismer és szeret téged?
– Természetesen nagyon jólesik, mert én mindig pécsinek tartottam magam. Ha a sors úgy hozza, hogy átigazolok egy másik klubba, akkor is kötődni fogok a városhoz. Én így érzek, de persze erről mindenkinek megvan a maga véleménye. Ugyanakkor azt is nehéz lenne egyelőre megmondani, hogy hol tudnék hosszabb ideig élni. Igaz, ezen még nem is gondolkoztam.
– Most is egy vizsgára készülsz. Mennyire nehéz összeegyeztetni az iskolát a sporttal?
– Nyolcéves koromban kezdtem el úszni, azóta életformámmá vált, hogy reggel lementem az uszodába, utána tovább az iskolába, majd következett a második edzés. Ezt szoktam meg, számomra ez egyáltalán nem volt furcsa. Viszont mindig megkönnyítette a dolgom, hogy a tanárok és az osztálytársaim nagyon segítőkészek voltak. Ha például egy edzőtáborból érkeztem vissza, állandóan segítettek pótolni.
– Rögtön látszott, hogy tehetséges vagy?
– Én nem vettem észre. Azért jártam edzésre, mert szerettem úszni. Már egész kicsi koromtól kezdve imádtam vízben lenni. Egyszer aztán a nevelőedzőm, dr. Petrov Anatolij szólt, hogy lesz egy verseny, amin el kellene indulnom. Aztán a kisebb megmérettetések után jöttek a nagyobbak, és szép lassan beleszerettem ebbe az életmódba.
– Van kedvenc helyed Pécsett?
– Nem mondhatnám, de amikor itthon vagyok, és van rá időm, akkor mindig ellátogatok a Széchenyi térre. Szeretek ott körbenézni, megtekinteni az újdonságokat.
– Legutóbb Rómában szépséges hableánynak neveztek. Te mennyire vagy megelégedve magaddal?
– Ha nem lennék kibékülve magammal, akkor is így néznék ki. Sokat nem tudnék változtatni magamon, hiszen napi 6-7 órát edzek, ezért a maradék időmben inkább pihenek. Mondták már azt, hogy izmos a karom, vagy nagy a hátam, de ezeket már megszoktam. Ezért még nem fogom abbahagyni az úszást. Számomra most az elsődleges szempont az, hogy azokat a testrészeimet erősítsem, ami az úszáshoz kell.
– Azért speciális étrended biztos van.
– Nincs különleges diétám. Sok mindent eszek, de azért próbálok arra odafigyelni, hogy egészségesen étkezzek, illetve igyekszem kerülni a gyorséttermeket. De például a szénhidráttól sem kell nagyon félnem, hiszen az edzések miatt ebből komoly mennyiségre van szüksége a szervezetemnek.
– Ezen a héten még Pécsett vagy. Hogyan tovább?
– Jövő héten lesz az Országos Bajnokság Debrecenben, valószínűleg ott is sok számban rajtkőre fogok állni. Utána elutazok még egy edzőtáborba, majd júliusban következhet a világbajnokság, ahol mindegyik számomban egyéni csúcsot szeretnék úszni. Hogy ez mire lesz elég? Az majd ott derül ki. Viszont vannak még hibáim, amiket addig ki kell javítani. A fordulóim például legutóbb nem sikerültek túl jól.
– Tudod már, hogy hol folytatod a karriered?
– Erről egyelőre nem tudok beszélni, hiszen ezeket az ügyeket a menedzserem intézi.
– Gondolkoztál már azon, hogy meddig fogsz úszni, vagy csak riói ötkarikás játékokig tervezel?
– Számomra most az olimpia a cél, utána majd meglátom, hogy mennyi motivációm marad még. Négy évvel ezelőtt egyébként hasonlóan gondolkoztam. A folytatás ugyanakkor mindig függ az eredményektől is.
