A közmunkaprogramoknak közösségteremtő erejük van – hangsúlyozta Kovács Zoltán, az EMMI társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára pénteken az MTI-nek adott nyilatkozatában, azokat a témákat áttekintve, amelyek Viviane Redinggel, az Európai Bizottság igazságügyi kérdésekben illetékes alelnökével az előző nap folytatott megbeszélése során felmerültek.
Kovács Zoltán részt vett az Európai Roma Platform ülésén, valamint külön találkozott Redinggel és Andor László EU-biztossal, aki a foglalkoztatás, a szociálpolitika és a társadalmi befogadás kérdéseivel foglalkozik.
Az államtitkár utalt arra, hogy a korábban uralkodó felfogás szerint a romák problémáját leginkább jogvédelmi szempontból lehet megragadni. Ma már azonban lényegében adottak a jogegyenlőség megfelelő jogi keretei, és a kérdés inkább az, hogy e keretek között miként lehet a leghatékonyabban eljárni a romák integrációja érdekében. Magyar részről – mondta Kovács Zoltán – hangsúlyos az a nézet, hogy a folyamatnak a kölcsönösségen kell alapulnia, a romák felzárkózása „aktív részvétel nélkül nem fog menni”.
„Nem jár valami, hanem azért tenni kell. Konkrét esélyt kínálunk, de azzal élni kell” – fogalmazta meg azt szemléletet, amelyet kifejtett Redingnek is, és amelyben – mint mondta – nem volt vita közöttük.
Ami a bizottsági alelnökkel folytatott beszélgetésének másik témáját, a magyar közmunkaprogramot illeti, arról az államtitkár megállapította, hogy sokan támadják. Ám látni kell – mutatott rá -, hogy e programok jó megvalósítás esetén hozzájárulhatnak az újraszocializációhoz olyan térségekben, ahol minden erőfeszítés ellenére is csak közép- vagy hosszú távon tudnak megjelenni vagy megerősödni a piaci alapú munkahelyteremtő kezdeményezések.
„Addig is össztársadalmi érdek, hogy e területeken valamilyen foglalkoztatási formát teremtsenek” – hangsúlyozta Kovács Zoltán. Kiemelte annak fontosságát, hogy a fiatalok egyáltalán lássák a szüleiket munkába járni. A közmunkaprogramokhoz többnyire valamilyen képzési program is társul – tette hozzá.
Elmondta, hogy a magyar kormány most hoz létre tárcaközi munkacsoportot, amely áttekinti a közösségi foglalkoztatásban megjelenő tapasztalatokat. Az egyik ilyen tapasztalat – mondta -, hogy e programok révén egyes helyeken csaknem önfenntartó közösségek tudnak létrejönni. Kovács Zoltán szerint Nyugat-Európában más jellegűek lehetnek a problémák, de Közép-Európában „használható fogalom” a közösségi foglalkoztatás.
A társadalmi felzárkózás ügyeiért felelős magyar államtitkár szintén szót ejtett Redinggel – valamint Andorral is – az úgynevezett kapacitásbővítések kérdéséről. Elmondta, hogy Magyarország a témában különböző uniós, illetve emberi jogi szervezeteknek évente-kétévente négy-öt beszámolót készít az elért eredményekről. Szerinte hasznos lenne, ha e jelentésekhez a szempontrendszereket megpróbálnák egységesíteni. Úgy véli, hogy az ideális kereteket e szempontrendszerekhez a nemzeti romastratégiák hálója alkothatná.
Az Európai Roma Platform vitáit Kovács Zoltán jó lehetőségnek tartja ahhoz, hogy az érintettek – nemzeti és európai intézmények, civil szervezetek képviselői, szakértők – kicseréljék egymással hasznosítható tapasztalataikat. Az államtitkár örömmel nyugtázta, hogy most már az egyházi karitatív szervezetek is képviseltetik magukat ezeken a vitákon.
Magyarország állt az élére annak, hogy legyen a romák ügyében európai keretstratégia – emlékeztetett Kovács Zoltán. A többi ország által jól hasznosítható magyar tapasztalatnak tekinti, hogy Magyarországon 2010-2011-ben kialakult egy olyan monitoring rendszer, amely pontosan megfogalmazott kritériumokhoz kapcsolódik, és lehetővé teszi a javaslatok gyakorlati megvalósulásának folyamatos nyomon követését.
Magyarország azon európai országok közé tartozik, ahol az Európai Bizottság áttekintése szerint is még kimutatható a romák iskolai szegregációja. Kovács Zoltán ezzel kapcsolatban elmondta: bő egy hónappal ezelőtt indították el hivatalosan az úgynevezett Antiszegregációs Kerekasztalt. Ennek az a célja, hogy áttekintsék, miként lehet az új helyzetben – amikor az állam immár teljesen magára vállalja a közoktatás rendszerének rendbe tételét – eltüntetni azokat az egyenlőtlenségeket, amelyek az előző két évtizedben, vagyis az önkormányzati iskolafenntartási rendszerben felgyülemlettek, és amelyekbe mintegy be volt kódolva a szegregáció is.
