-2 C
Pécs
szombat, november 23, 2024
KezdőlapAbszolút PécsBarlangban nőtt fel a pécsi ásványboltos

Barlangban nőtt fel a pécsi ásványboltos

Egy megállító tábla, apró kirakat, kicsiny, pár négyzetméteres bolt. Nem sok, de az üzletben lévő ásványok, no meg az eladó, Kutasi Tibor személye valósággal beszippantja az érdeklődőket és a vásárlókat. Utánajártunk, ki is a pécsi ásványboltos, miért csinálja azt, amit, s hogy kik a leggyakoribb vendégei.

Egy órát sem voltunk Kutasi Tibornál, a pécsi Jókai utcai ásványbolt tulajdonosánál, beszélgetésünket mégis legalább tízszer kellett megszakítanunk a betérő vásárlók, vagy ahogy ő nevezi őket, vendégek miatt. Napjában több tucatnyian keresik fel azzal, hogy gyógyító követ, szépséges ékszert vagy gyűjteménybe való kristályt vásároljanak. Egy ásvány ugyanis sokféleképpen használható.
– Ismerem persze a kövek történetét, gyógyhatását is, és ha valaki erre kíváncsi, hát elmesélem, milyen tulajdonságokkal bírhatnak – meséli Kutasi Tibor, aki négy éve dolgozik saját boltjában.

– Honnan a kövek szeretete?
– Abaligeti vagyok, s gyerekkoromban szüleim, nagyszüleim is az idegenforgalomban, a cseppkőbarlangnál dolgoztak, így én is szinte ott nőttem fel. Ekkor, egészen kicsi koromban kerültem kapcsolatba a kőzetekkel, ásványokkal. Később a Nagy Lajos Gimnáziumban voltak remek földrajz- és történelemtanáraim, akik még inkább megkedveltették velem az ásványokat.

– Már akkor tudta, hogy ezzel akar foglalkozni?
– Tanárnak készültem, de erősen raccsolok, emiatt úgy gondoltam, ez nem a legjobb választás. Ezért a tanárképző helyett a közgázt választottam. Az egyetem után voltam az orfűi kemping vezetője, szállodavezető a Balatonon, területi képviselő egy csokoládéforgalmazónál, de végül saját vállalkozásba kezdtem. Előbb Abaligeten, majd itt, Pécsett nyitottam különböző üzleteket. Kezdetben több ajándékboltom volt, de az utóbbi években leginkább már csak ásványokkal foglalkozom. Arra gondoltam, az a legjobb, ha olyan tevékenységet folytatok, amit szeretek, és az embereknek is örömet szerzek vele.

Tisztességtelennek tartaná a vevőkkel szemben, ha gyűjtené is a köveket…

– Gyűjti is őket?
– Tisztességtelennek gondolnám, ha a legszebb darabokat a gyűjteményemben tartanám, és a maradékot adnám el az embereknek. Természetesen mindig vannak kedvenceim, de azok is ott vannak a többi között. Ha megveszik egyiket-másikat, elbúcsúzom tőlük, mint legutóbb egy macskaszemtől, de semmi több. Egy saját talizmánkövem azért van, egy nagyon ritka ausztrál achátváltozat, aminek a neve is csodálatos: a bennszülöttek „mennydörgő tojásnak” hívják.

– Családi hagyomány a kereskedelem?
– Közel sem. Felmenőim kovácsként és földművesként dolgoztak, de én balkezes vagyok, így minden szerszám komolyabb használatához suta voltam. Így már gyermekkoromban látszott, hogy nem feltétlenül kétkezi munkás leszek.

– Mindenkihez van egy jó szava, s gyorsan egy hullámhosszra tud kerülni az emberekkel. Pszichológiában is jó?
– A hozzám betérők a legkülönfélébb kérdésekkel, élethelyzetekkel keresnek meg, így az empátia fontos. Úgy gondolom, ezt a képességet nem lehet iskolában tanulni. Nekem szerencsém van, könnyen és gyorsan tudok kapcsolatot teremteni az emberekkel, azonosulni a problémáikkal, és ők pozitívan is fogadják mindezt.

– Miért vásárolnak ma ásványokat, s egyáltalán, mekkora keletje van mindennek?
– A legtöbb vásárló gyógyhatás szerint keresi a köveket: lelki bajaira, testi problémáira keres megoldást bennük. Sokan a színük, szépségük miatt, mások ajándék gyanánt. Azt viszont megfigyeltem, hogy valamilyen vonzalma mindenkinek van a kövekhez: széles a kínálat, a legkülönfélébb darabok vannak a polcon, így mindenki talál magának megfelelőt.

– Hosszan tervez?
– A válság kellős közepén nyitottam. Az utcában többen azt mondták: az üzlethelyiség el van átkozva, mert korábban bárki nyitott itt boltot, az befuccsolt. Négy éve én viszont csak jó dolgokat tapasztaltam. Persze folyamatosan színesítem a kínálatot, próbálok mindig megújulni, s igyekszem jól bánni a betérőkkel. Így amíg szükség van rám, maradok.

– Most nyitás után három perccel már volt vásárló. Mi történik, ha szabadságra megy az ásványboltos?
– Nem megy. Csak árubeszerzésre szoktam elutazni egy-egy napra, néha egy hétre Nyugat-Európába, egyébként minden nap a boltomban vagyok. Ezzel kapcsolatban van egy kedves történetem is. Egy Svédországban élő háromgyermekes magyar család apukája egy hónappal ezelőtt itt járt Pécsett. Felkeresett az üzletben, és érdeklődött, hogy mikor megyek szabadságra. Kérdeztem tőle, hogy miért fontos ez. Azt mondta, hogy úgy tervezik a gyerekek a pécsi nyaralást, hogy az ásványbolt feltétlen nyitva legyen. Hát lehet így szabadságra menni?

Hirdetés
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Hírzóna

Abszolút Nő