Sorozatunkban úgy mutatjuk be a pécsi városházi képviselőket, ahogyan még nem ismerhetik őket az olvasók. Megtudhatjuk, mit szeretnek a városban, mivel foglalkoznak szabadidejükben, vagy éppen mire költenék a pénzt, ha nyernének a lottón. Kóbor Józsefet (LMP) kérdeztük.
– Melyik a legkedvesebb emléke, amely Pécshez kötődik?
– Szinte mindegyik kedves emlékem ide köt, hiszen itt születtem, és néhány éves megszakítással itt is éltem. Az utóbbi évekből egy nagy közösségi élmény ragadott meg: például a Tubesre tervezett radar elleni fellépés, amellyel a pécsi emberek történelmet írtak. Büszke vagyok arra, hogy részese lehettem.
– Melyik a kedvenc pécsi helye, helyszíne? Miért?
– Nehéz választani. Még általános iskolás koromban számos városismereti vetélkedőn vettem részt, és a szó szoros értelmében játszva bemagoltam a nevezetességek történetét. A Széchenyi téri dzsámit mint az isztambuli Hagia Sophia kistestvérét és ellentétpárját szoktam mutogatni az ismerőseimnek. Utóbbi a kereszténység sokáig legnagyobb temploma volt, amelyet az iszlám is tisztelt, mikor nagymecsetet csinált belőle, és ma már – múzeumként- csodálatos ikonjai is láthatók a félhold alatt. A mi mecsetünk pedig egy ma is működő keresztény templom, tetején együtt a két világvallás jelképével, ilyenre példát másutt nem ismerek. Természeti értékeink közül természetesen a Mecsek, azon belül is a Jakab-hegy, amely maga a misztikum számomra.
– Mit szeret a legjobban a városban?
– A nyilvánvaló sokszínűségét, ami egyébként Európa bármely hasonló, a római limesen belül fekvő régi városára jellemző. Az már az eltérő történelmi fejlődés következménye, hogy ha mindez Észak-Olaszországban, Franciaországban, vagy akár Ausztriában lenne, akkor ismerné az egész világ. Ugyanakkor – és ezt már nem szeretem annyira – soha nem tudtuk igazán kihasználni a lehetőségeinket. Ez bizony folyamatos, és korokon átívelő felelőssége a város mindenkori elitjének, amelyre inkább a nyugalmas, bezárkózó középszerre való törekvés a jellemző. Aki kivétel volt, az általában elment. Mostanában pedig az ambiciózus fiatalokat vesztjük el tömegesen az ismert okok miatt. Ezen változtatnunk kell.
– Ha élhetne más országban, városban, akkor hol élne és miért pont ott?
– Sok helyen megfordultam. Ha a déltengeri szigeteket vagy az Antarktiszt mint irreális opciót leszámítjuk, maradnék Pécsett; itt minden jó és minden rossz megvan, ami az életben kihívásokat jelent. No és persze a szülővárosom.
[frame]
Kóbor József
Családi állapot: tartós kapcsolatban él
Kedvenc film: Fritz Lang, Stanley Kubrick, Szőts István, Radványi Géza által rendezett filmek
Kedvenc könyv: „Elsős koromban – pár betű megtanulása után – Verne: A rejtelmes sziget című regényével és Dékány András „S.O.S Titanic”-jával kezdtem. Aztán szinte minden. Kántor-tanító nagyapám könyvei a két világháború közti korból. Szerzők szerint talán – a klasszikus sci-fik (de nem fantasyk) – mellett John Updike, Bret Easton Ellis, a magyarok közül Karinthy Frigyes és Kolozsvári-Grandpierre Emil a kedvenceim – mondja.
Hobbi: „Elsős gimnazistaként jártam fel a régi pécsi Planetáriumba, és azóta is, ha tehetem, amatőrként csillagászkodom. Mert csodálatos tudomány, mert integráló: szervesen egyesíti a természettudományokat a bölcsészettel úgy, ahogy az a klasszikus korokban volt. A csillagász tudja, hogy a Föld milyen apró, sérülékeny – ebből pedig már következik az elkötelezettség a „zöld” gondolkodás iránt.
Nyaralás: Balaton
Ha nyerne a lottón, mire költené a pénzt: „Beruháznék egy fenntartható „zöld” farmba, a létező összes alternatív energiatermelő lehetőséggel. Vagy „függőleges” kertté alakítanám a
Magasházat – no persze, ehhez már fő-főnyeremény kellene. Ha már erre nem tud pályázni a város…” – így Kóbor József.
[/frame]
