Vincze Balázs és Vincze Brigitta története igazi tündérmese. A 17 éves esztergomi balett táncos négy hónap után lett az akkor már felnőtt férfi jegyese. A találomra választott gyűrű pedig pont ráillet az ujjára. Az esküvő 2007 nyarán volt Budapesten a Vajdahunyad várában.
– Hogyan találtatok egymásra Balázzsal?
– 2005-ben ismerkedtünk meg. Én 17 éves voltam ő pedig 29, én a Pécsi Művészeti Gimnáziumban tanultam ő pedig akkor még aktív táncos volt. Elég nagy közöttünk a korkülönbség, egyikőnk sem gondolta volna, hogy egyszer lesz köztünk valami. Aztán jött a szerelem.
– Miért éppen Vincze Balázs rabolta el a szívedet. Emlékszel még rá?
– Hihetetlenül erős kisugárzása van, határozott és nagyon megnyerő, igazi férfi. Sokszor ültem a Nagyszínház soraiban és csodálattal néztem, ahogyan táncol…Emellett az öltözködésével is megragadott. A mai napig nem felejtettem el: volt egy olyan szerelése, amiben egyszerűen szívdöglesztően nézett ki.
– Ki csípett fel kit?
– Minél jobban megismertem, annál biztosabban tudtam, hogy ő a nagy Ő. Úgyhogy én voltam a kezdeményező fél, én szedtem fel őt. Persze csak finoman, sosem voltam igazán rutinos pasizás terén.
– Négy hónap után már gyűrű volt az ujjadon. Számítottál erre a romantikus fordulatra?
– Nem, teljesen váratlanul ért az egész. Épp egy kis esti szórakozás után voltunk, feküdtünk az ágyban, és már majdnem elaludtam, amikor Balázs felpattant, matatni kezdett valami után, majd azt kérte adjam oda a kezem. Gyanútlanul odanyújtottam a balt, erre felhúzta a gyűrűt az ujjamra majd az övére is. A legromantikusabb az egészben pedig az, hogy azokat a gyűrűket még 18 éves korában az első fizetéséből vette. A nőit persze találomra választotta, de, mint afféle jó Hamupipőke, pont ráillet az ujjamra a gyűrű.
– Balázs ugyebár a Pécsi Balett igazgatója, te pedig a csapat egyik táncosa vagy. Meg lehet úszni összetűzések nélkül?
– Mielőtt az együtteshez kerültem rettegtem attól, hogy hogyan fog működni a közös munka. De szerencsére jobban megy, mint gondoltam. Persze bizonyos dolgokban azért nehezebb nekem, mert Balázs sokszor szigorúbb velem. Nem egyszerű, de igyekszünk megtalálni ebben is a balanszot.
[frame]
Vincze Brigitta férjével, a Harangozó Gyula-díjas Vincze Balázzsal készített interjúnkat hamarosan elolvashatja Abszolút Pécs rovatunkban.[/frame]
– Kislányotok Lili kétéves múlt, te pedig már visszatértél a színpadra. Hogyan tudjátok megoldani a gyereknevelést így, hogy mindketten dolgoztok?
– Egy évvel ezelőtt, váratlanul kellett visszajönnöm, mert egy táncosnő elment. Így valóban komoly logisztikát igényel a családi életünk. Általában attól függően váltjuk egymást, hogy éppen kinek lazább egy kicsit a munkája. Lili a balettóra alatt Balázzsal van, utána, ha én szabad vagyok, velem. A kislányunk egyébként igazi színházi gyerek. Ha mindketten dolgozunk és lazább a próba, akkor ott ül ő is a teremben és tátott szájjal csöndben csücsül. Nagyon szereti nézni a táncosokat. Amikor pedig kemény munka folyik, a mami segít nekünk. De most kicsit könnyebb lesz a helyzetünk, mert Lili hamarosan bölcsibe megy.
– A munkátok a városhoz köt benneteket, de a civil életetek vidéken zajlik. Törékeny nő létedre veteményest gyomlálsz, és állatokat is tartotok. Hogyan tudsz belepréselni a napodba ennyi mindent?
– A kertet én szerettem volna főleg, mert Lili érkezésével még fontosabbá vált, hogy tudjam, mit eszünk. Szerettem volna neki a legjobbat adni, a feltételek pedig adottak voltak. Nincs túl sok idő rá, pedig próbálom beosztani az időmet és az energiámat. Hol kicsit erre, hol kicsit arra jut több. De nagyon szeretem, öröm látni, ahogy megterem az a rengeteg szép zöldség!
– Milyen terveid vannak még a tánckarrieredet illetően?
– Szeretnék még néhány évet aktívan végigtáncolni, de most már a művészi kihívások érdekelnek. Konkrétan a karakterek megformálására gondolok. Esetleg később jó lenne tanítani, csinálni egy tánciskolát. De ezeket majd még jól ki kell találni, mert idővel szeretnék kistestvért Lilinek. A táncos pálya igen rövid, úgyhogy ki kell élvezni minden egyes percét.
