A Tubes-ügy egyik „élharcosa” ezúttal a Mecsek erdeinek megmentését tűzte ki célul. Vicze Csilla elsősorban jogászként kíván tenni környezetéért, számára ugyanis nagyon fontos az őt körülvevő természet állapota. Ezt az értékrendet pedig a gyermekeinek is megpróbálja átadni.
– A jogi egyetem miatt jött Pécsre.
– Így igaz, érettségiig Siófokon éltem. Családi kötődés miatt jöttem a városba, hiszen édesapám és a bátyám is ide járt jogra. Később tanultam külföldön is: például Bayreuth-ban, a PTE testvériskolájában, illetve Angliában a Schumacher College-ban, amely elindított a környezetvédelmi gondolkodás felé. Ez az időszak nagyon meghatározó volt a világlátásom alakulásában.
– Miért tért mégis vissza?
– Szeretem ezt a mediterrán, diákvárosi hangulatot, ráadásul a városban jelen van a történelem is. Ugyanakkor egy kicsit „csapdának” is érzem Pécset, hiszen a város levegője szennyezett, elektromágneses sugárzással teli, az ivóvíz minősége kérdéses, a Mecsekből pedig eltűnnek az erdők. A város szeretete mellett tehát problémákat is látok, amelyekért érdemes küzdeni.
– Láthatóan nagyon fontos Önnek a környezete.
– A környezetvédelem leginkább embervédelem. A környezet ugyanis nélkülünk megmaradna, „túlélné az emberiséget”, viszont a 20. században rengeteg kárt okoztunk magunknak. Egyáltalán nem biztos, hogy a folyamat visszafordítható. De próbálok optimista lenni és úgy gondolom, hogy még megmenthető az erdők és tengerek élővilága.
– Mindig is érzett egyfajta belső késztetést, hogy aktívan próbáljon tenni környezetéért?
– Úgy gondolom, hogy a közösségért, a nemes célokért küzdeni kell. A Tubes-ügynél például egy nagyon jó csapat alakult ki. Hetente akár negyvenen-ötvenen is összejöttünk a Civilek a Mecsekért Mozgalom keretein belül. Első sorban jogi úton próbáltunk eredményeket elérni, de szükség esetén akár fel is mentünk volna a Tubesre megvédeni azt. Ugyanakkor fantasztikus érzés volt, hogy sok ezer embert tudtunk megmozgatni a jó ügy érdekében.
– Milyen célokért küzd jelenleg?
– Most az erdők megmentéséért próbálunk tenni, 2008 óta fórumokat, kirándulásokat szerveztünk a témában. A pécsi erőmű biomassza-felhasználásán kellene változtatni, hogy ne jó minőségű bútorfát égessenek el mindössze 25 százalékos hatásfokkal. A legnagyobb baj az, hogy elsődlegesen nem is a hő, hanem villamos energia-előállítás miatt égetnek el évente közel 500.000 tonna fát. De nem csak kritikákkal készülünk, hanem megoldási javaslatokkal is. Kérésünk az, hogy a spontán civil kontrollt tegyen lehetővé a hőerőmű.
– Tapasztal egyéb problémát is Pécsen?
– Mostanában egyre többet foglalkozok a mobil átjátszók sugárzásának problémájával. Az elektromágneses sugárzás ugyanis nem szembetűnő, hiszen nem látható, de egyre több tanulmány bizonyítja, hogy szignifikáns módon ártalmas az egészségre. Azonban ezeket az átjátszókat gátlástalanul elhelyezik sűrűn lakott területeken is. Ráadásul a felszerelésükhöz – 6 méteres tartóoszlop alatt – még engedélyt sem kell kérni.
– Mennyire tudja ügyvédi és civil szervezeti munkáját összeegyeztetni családi életével?
– Az 5 év „tubesi küzdelem” csak családi összefogással sikerülhetett, hiszen akkor a két fiam még kisebb volt. Sokszor ők is részt vettek a tüntetéseken, erdei sétákon. Fontosnak tartottam, hogy egyfajta példát mutassak nekik. Most, hogy a gyermekeim idősebbek lettek, már egyre nagyobb teret engedek nekik, de becsületes, hívő értékrendre nevelem őket. Bár végül ők döntenek saját életükről.
– Ennyi feladat mellett biztosan nincs szabadideje.
– Ha időm engedi, szívesen kerékpározok, nagyon szeretek az erdőben sétálni, kirándulni. Vonz a természetközeli életmód, amely sokak számára minta lehetne. Sok embernek ez jelenthetné a menekülő utat a jelen gazdasági helyzetben. Meg kellene próbálni „leszakadni a rendszerről”, bizonyos termékeket maguknak előállítani, alternatív energiát használni. Egyfajta falusias életforma kialakítására törekedni.
