Nem ugyanazon a területen alkotnak, mégis hatással vannak egymás művészetére. Gabriella papírmasé babáin akaratlanul is lánya, Blanka arca köszön vissza; az édesanya pedig nem tud úgy elindulni a munkába, hogy nem viseljen valamilyen különleges darabot lánya ékszerei közül. Hasonlóak és különbözőek, de egy dolog mindenképpen közös bennük: a Signo Galéria állandó kiállítói.
A fa: Gulyás Gabriella
Rajz-biológia szakos tanárként végzett, de csak néhány évig dolgozott pedagógusként. Jelenleg szociális területen tevékenykedik a Baranya Megyei Kormányhivatalban, de a művészet örök szerelem maradt az életében. Szabadidejében a Medgyessy Ferenc Művészeti Műhelyben alkot, a Kaptár Egyesület tagjaként gyerekeknek tart kézműves foglalkozásokat, és csodálkozó szemű papírmasé babákat kelt életre a nappaliban.
Az alma: Gajcsi Blanka
2002-ben végzett a Pécsi Művészeti Gimnázium ötvös szakán, majd szobrásznak tanult a PTE művészeti karán. Karrierje szépen lassan ívelt felfelé. 2007-ben részt vett Katti Zoób és a Zsolnay közös kollekciójának készítésében, kiállítások szereplője volt és számos kreatív feladatra felkérték már. Az igazi áttörést azonban az jelentette, amikor három évvel ezelőtt felvették a WAMP designvásár állandó tagjai közé.
– Művész anya művész lánya. Ez egy kicsit gyanús. Milyen mértékű szülői ráhatás jellemezte Blanka továbbtanulását?
GB: – Mondjuk azt, hogy a pályaválasztásomat igen erőteljesen befolyásolta édesanyám elképzelése. Én egyáltalán nem akartam a művészeti gimnáziumba járni, mivel minden barátnőm a Nagy Lajosban, és a Leőwey-ben tanult tovább. Rajzolni persze imádtam, de csak a saját fejem után. Nehezen viseltem a korlátokat és a szabályokat, ezért rengeteget hadakoztam a sorsom ellen. De ma már hálás vagyok azért, hogy anyu meglátta bennem, amit akkor én még nem ismertem fel magamban.
GG: -Blanka már kislányként nagyon tehetséges volt, két éves korában megjelent egy rajza a Dörmögő Dömötörbem, de később is folyamatosan nyerte a pályázatokat, rajzversenyeket. A lakásban található ajtófélfákat is szívesen kipingálta. Mivel rajztanár a végzettségem, láttam, milyen tehetséges. Az ő érdekében nem hagyhattam, hogy eltékozolja, ezért erőltettem a művészeti iskolát.
– Hogyan néz ki nálatok egy nap, amikor mindketten leültök alkotni? Annyira belemerültök, hogy az ebéd sem készül el?
GG: – Ezt nem szabadna mondanom, de igen, ilyen is előfordul, amikor éppen nagy a hajtás. Vásárok előtt vagy amikor Blanka a WAMP-ra készül, rengeteg a munka, szóval ilyenkor azt esszük, amit találunk a hűtőben. Egyébként nem telik el úgy nap, hogy valamit ne alkotnánk Blankával. Egymás között csak úgy hívjuk, hogy „készítőzünk”. Megnézünk egy jó filmet, vagy zenét hallgatunk, és közben jár a kezünk.
– Melyik az a munkafolyamat, ami közben nem szabad megzavarni a másikat?
GG: – A forrasztás és a formázás a két kényes pont. Mindkét részfolyamat közben nagyon kell koncentrálnia, precíz, és aprólékos mozdulatokkal kell dolgoznia, amiket ha elront, kezdheti elölről az egészet.
GB: -Anyu a babák arcfestésébe tud igazán belemerülni. Nagyon kell figyelnie az ecsetvonásokra, főleg akkor, ha fénykép alapján dolgozik. Csak ül a számítógép előtt, és egyszer a monitorra, egyszer a babára néz, közben pedig fest. Ilyenkor inkább nem szólok hozzá.
– Reggelente sorsot húztok, hogy ki melyik ékszert húzza fel?
GB: – Nagyon egyszerűen megosztozunk az ékszereimen, mert én nem hordok sem fülbevalót, sem gyűrűt, sem nyakláncot. Egyetlen apróságot szoktam viselni, egy ezüst, malac alakú brosst. Ezt én készítettem magamnak, ez a szerencseállatkám.
GG: – Én viszont rendszeresen viselem a lányom ékszereit, minden nap másikat választok ki a sok-sok gyönyörű darab közül. Szerintem én vagyok az első számú reklámja, mert a kollégáim mindig megcsodálják rajtam az alkotásait.
– Készült már Blanka arcú baba?
GG: – Nem, egyelőre egyik lányomnak sincs hasonmás babája, hiszen minden nap látom őket. De mostanság annyit mondják, hogy hamarosan varrok egyet-egyet.
GB: – Ettől függetlenül, amikor együtt vásározunk, a nézelődők szinte mindig azt hiszik, hogy anyu rólam mintázta a figuráit. Állítólag a nagy, rácsodálkozó szemek miatt…
– Pécsen hol lehet találkozni az alkotásaitokkal?
GB: – Elsősorban Budapestre járok vásározni, de a Zsolnay Negyedben a Signo Galériában, és a Nick-udvarban is meg lehet nézni és vásárolni az ékszereimet. Emellett a Meskán is megtalálható vagyok.
GG: – A Signo Galériában, és a pécsi, illetve Pécs környéki vásárokon.
– Milyen munkáitokra vagytok a legbüszkébbek?
GB: – Egyedi megrendeléseim közül két kedvencem is van: egyszer egy apró ezüst hokedlit, másszor egy néptáncos csizmát kértek tőlem, mindkettőt imádtam. De a karikagyűrű-tervezés is kedves feladat. Továbbá – bár ez a szó szoros értelmében nem ékszer – nagyon büszke vagyok a Király utcai Hairclub fodrászüzlet két kagylólámpájára, amiket szintén én készítettem. Most pedig a Concrete recycled & handmade csapattal közösen beton ékszereket álmodtunk meg.
GG: – Talán arra vagyok a legbüszkébb, amikor a Bóbita Bábszínház társulatának tagja vásárolt tőlem egy babát, akkor még nem tudtam milyen célra. Csak később derült ki, hogy ezzel a figurával játszott A furfangos királykisasszony című darabban. Egyébként három bábszínházháznak készítettem már megrendelésre bábokat, többek között egy budapestinek és egy tatabányainak is.
