Ha már az angol konyha nem is a legjobb a világon, legalább a szórakoztatáshoz értenek. Persze ott vannak az igazi örökzöldek, mint a Csengetett, Mylord és a Waczak szálló, de ezeken már túl vannak a szigetlakók, és folyamatosan nagyon érdekes, újszerű sorozatokkal jelentkeznek az elmúlt években. Ajánlónkban ezekből válogatunk párat. Figyelem, nem „lánylelkűeknek” való szériák következnek!
Fekete tükör (Black Mirror, Charlie Brooker, 2011-2013)
Egy esős őszi hétvégén egy az egyben „ledarálhatjuk” ezt a minisorozatot, ami mindössze 2×3, egymástól független részből áll. Mindegyik részben más a szereplőgárda és a sztorik, a közös kizárólag az alapvetés: a készítők görbe, pontosabban fekete tükröt mutatnak korunk technológiafüggő társadalmának. A történetek azért ütnek nagyot, mert bár fiktívek, akár valósak is lehetnének; minden egyes rész valamiféle alternatív jelenben vagy elképzelt jövőben játszódik. A műfajokat tekintve fekete komédia, sci-fi, szerelmi történet és thriller egyaránt felbukkan az epizódok között. Akit érdekel, mivé változhatna világunk a technológia fejlődése és problémás használata révén, valamint az emberi értékrend eltolódása miatt, az mindenképpen kukkantson bele.
Utópia (Utopia, Dannis Kelly, 2013-)
Egy könnyed kivitelezésű, ugyanakkor feszült thrillerrel van dolgunk, aminek középpontjában egy rejtélyes képregény áll, a The Utopia Experiments, amely egy különleges emberkísérletet tematizál. A képregény rajongói interneten keresztül ismerkednek meg és hoznak össze egy „közönségtalálkozót”, majd hamar kiderül, hogy nem csak ők érdeklődnek a történet után: két bérgyilkosnak is a kéziratra van szüksége és folyton egy bizonyos Jessica Hyde-ot keresnek. Mindenközben az Egészségügyi Minisztérium is képbe kerül. A bonyolult felütés után következő részek sorra válaszolják meg a kérdéseket és vetnek fel újakat, miközben nem nyújtják a feszültséget, hanem épp jó időben ütik le a labdákat és humorral könnyítik a komor hangulatot.
In the Flesh (2013)
A megszokottól eltérő zombis sorozat alaphelyzete, hogy egy szer segítségével képesek vagyunk feltámasztani a halottakat. Vagyis egy utópiáról van szó, melyben a tudomány elérte, hogy szeretteink újra köztünk járhassanak. A központi kérdés a történetben a tolerancia, a mássághoz való viszonyulás és a meg nem értésből, félelemből adódó emberi könyörtelenség. A részlegesen halott szindrómától szenvedő alakoknak valahogy be kell illeszkedniük a társadalomba, azonban ezt csak félig-meddig tudják megtenni, hiszen nincsenek olyan szükségleteik, mint élő társaiknak. A komor hangulatú és látványvilágú sorozatban társadalmi és családon belüli feszültségek egyaránt jelen vannak.
Városfejlesztési osztály (Parks and Recreation, Greg Daniels, Michael Schur, 2009-)
A komolyabb hangvételű sorozatok után végezetül egy vígjátékot ajánlunk, ami nem friss ugyan, de aki még nem ismeri, annak mindenképpen ajánlott pótolni a hiányosságot. Az angolok kétségtelenül a szitkom-gyártásban a legjobbak, nehéz is csak egyet választani ezek közül. A Városfejlesztési osztály már a hatodik évadánál tart, azonban továbbra is lehengerlően vicces, ahogyan egy kisváros fejlesztési osztálya olyan piti problémákkal küszködik, mint a városban éktelenkedő gödör felhasználása. A szereplők a kamerába beszélnek, kiszólnak a nézőknek és nagyon kínos helyzetekben, kellemetlen humorral fűszerezik az epizódokat.
