Eldönteni, hogy a gyermek milyen iskolába járjon, az egyik legnehezebb szülői feladat. Épp ezért nem könnyű tudomásul venni, ha kiderül, mégsem választottunk jól. A gyermek segélykiáltásait és az intő jeleket azonban fel kell ismernünk, ne várjuk meg, hogy eldurvuljon a helyzet.
Mikor jobb váltani?
- Ha a szülőknek nem tetszik a tanítás színvonala, az iskolai környezet, a tanárok vagy a tanítási módszer.
- Ha a gyerek nem tud beilleszkedni a közösségbe: szorongásos tünetek, huzamosabb ideig fejfájás, hasfájás lesz úrrá rajta. Utóbbiak természetesen csak akkor jeleznek lelki bajt, ha szervi okot nem találnak a tünetek mögött – mondja Goldmann-né Fehér Hajnalka, gyermekpszichológus.
- Ha a gyerek teljesítménye nem egyezik meg az elvártakkal, erősebb vagy gyengébb az iskola, mint az ő képességei. Amennyiben az intézmény olyan magas elvárásokat támaszt, amiket a csemete nem tud megugrani, folyamatos kudarcélményekben lesz része és csorbulni fog az önbizalma. Gyengébb iskola esetén a nebuló unatkozik majd, nem használja ki a képességeiben rejlő lehetőségeket. Elképzelhető az is, hogy a gyermeknek tanulási problémája van – diszlexia, diszgráfia – és ez okozza a nehézséget. Ezeket érdemes kizárni, mielőtt másik intézménybe íratnánk a szemünk fényét.
Mielőtt meghoznánk a végső döntést
Ne felejtsük el, hogy az iskolaváltás nem a legkellemesebb dolog. Szülő és gyerek számára is stressz, ha van rá mód, próbáljuk helyben megoldani a feszültség(ek)et – javasolja a pszichológus.
– Eltekintve néhány extrém esettől, amikor egyértelműen az iskolaváltás az egyetlen megoldás (zaklatás, bántalmazás stb.), próbáljuk meg tisztázni a csemetével, hogy mi is a gond. Ki az, aki utálja, kiközösíti, pikkel rá és miért? Ha segítünk körbejárni a kérdést, akkor a problémát konkrétabban meg tudjuk határozni, a gyermek is jobban meg tudja fogalmazni.
Mit (ne) tegyen a szülő?
- Soha ne várjuk el egy iskolástól, hogy ő hozza meg az intézményváltásról szóló döntést! Ekkora terhet nem tehetünk egy gyerek vállára, mert ha valami balul sül el, örökre magát hibáztatja majd.
- Megeshet, hogy a szülő maga is bizonytalan és szorong az új helyzet miatt, de ezt akkor se éreztesse a gyerekkel. Legyen magabiztos, mert a bizonytalanság átragad a csemetére is.
- Ne hibáztassuk a gyereket azért, mert iskolát kellett váltani, ha nem ő a felelős a történtek miatt (márpedig általában nem). Beszélgessünk vele sokat arról, hogy ez nem kudarc, ő pedig nem tehet a kialakult helyzetről.
És ha nem a közösség a ludas?
Ne legyünk elfogultak, vegyük észre azt is, ha nem az iskola vagy a többi gyerek a „hibás”, hanem a mi csemeténk személyiségével van „baj”. Hogyan vegyük észre? Nagyon egyszerű: ha a probléma minden közösségben visszatérő, akkor érdemes mélyebbre nézni, mert lehet, hogy súlyosabb lelki okok húzódnak a háttérben.
Amikor szakemberre van szükség
Előfordul, hogy a gyermek egyáltalán nem akar iskolába, vagy óvodába menni, mert már a gondolat leküzdhetetlen szorongást ébreszt benne. Ilyenkor kialakulhat úgynevezett iskolafóbia. Ennek számos oka lehet, de a leggyakoribb az, hogy nem akar felnőni, örökre kisfiú, vagy kislány akar maradni – mondja Goldmann-né Fehér Hajnalka.
– A gyerkőcök tudják, hogy az ovi/suli a felnövekedés kezdetét jelenti, ami azzal jár, hogy fel kell adniuk gyermeki örömük egy részét. Ám ez a kívánság önmagában ritkán elég magyarázat a fóbiára, hacsak nem jár együtt azzal a jóval erősebb szorongással, hogy növekedésével arányosan a kicsi kénytelen eltávolodni a szüleitől, elsősorban anyjától.
Ennek hátterében a szeparációs szorongás állhat.
A megfelelő életkorban jelentkező szeparációs szorongás nem okoz gondot. Ám ha két éves koron túl is fennáll, akkor attól függően vezet problémákhoz, hogy milyen mértékben befolyásolja a fejlődést. Iskolába kerüléskor normálisan is jelentkezhet félelem, ennek azonban idővel csökkennie kell. Ritkán előfordul, hogy az elválástól való szélsőséges rettegés meggátolja azt, hogy a gyermek iskolába járjon, illetve a vele egykorúakkal játsszon. Az ilyen mértékű szorongás már kóros. Ebben az esetben a szülőknek pszichológushoz kell fordulniuk gyermekükkel.
