Tóth Tibor nyugdíjazott rendőrként jelenleg a polgárőrök munkáját segíti. Őt választották meg ugyanis a megyei szövetség elnökének. Mellette rengeteg időt szentel hobbijának is: olyan régi képeslapokat gyűjt, amelyek Pécset ábrázolják. A több ezer darabos kollekció minden lapját külön, átlátszó tokokban tárolja. Mint mondja, gyűjteményének csak eszmei értéke van.
– Miként került jelenlegi munkahelyére?
– A rendszerváltás éveiben úgy elharapózott a bűnözés, hogy a rendőrség hirtelen nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Ennek hatására civil polgárőri szervezetek alakultak, akik a rendőrséghez fordultak támogatásért. Én akkor már ott dolgoztam és az lett az egyik feladatom, hogy tartsam velük a kapcsolatot. Segítettem az alapszabályok elkészítésében, szakmai tanácsokat adtam. Jóval később, 2000-ben pedig azzal keresték meg a rendőr-főkapitányt, hogy meg szeretnének választani megyei elnöknek.
– Azóta is ezt a feladatot látja el.
– 2007 vége óta már nyugdíjasként folytatom ezt a munkát, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Sajnos a közbiztonsági helyzet miatt szükség van rá. Az a tény viszont örömteli, hogy amikor elkezdtem ezzel foglalkozni még csak 18 polgárőrség működött a megyében, néhány száz fővel. Ma több mint 100 egyesület létezik 2000-nél is több taggal.
– Honnan jött a hobbija?
– Szerintem a legtöbb emberben megvan a hajlam arra, hogy gyűjtögessen valamit. Ha pedig ezt rendszerezi is, akkor könnyen kialakulhat valamiféle megszállottság. Ugyanakkor szerettem volna találni magamnak egy hobbit. Általános iskolás gyerekként még többféle dolgot is gyűjtöttem. Aztán amikor rengeteg pécsi képeslapom gyűlt össze, úgy döntöttem, hogy ezekre fogok specializálódni.
– Mikor kezdődött a „láz”?
– Régen hol elkallódott a gyűjteményem, hol elcseréltem. A 80-as évektől veszem komolyan, nagyjából akkortól gyűjtök pécsi lapokat, amiből mostanra nagyjából 3-4 ezer gyűlt össze. Főként az 1800-as évekből származóak érdekelnek. Nagyon érdekes látni azokat az épületeket és városrészeket, amelyek ma már nem léteznek, vagy teljesen másként néznek ki. A feleségemet ugyanakkor inkább az köti le, mi van a lapokra írva. Sokszor találkozunk érdekes, régies nyelvezetű üzenetekkel.
– Gondolkozott már azon, hogy körülbelül mennyit érhet a gyűjteménye?
– Szoktam licitálni különböző honlapokon. Ott látom, hogy egy-egy régebbi képeslap akár 10-12 ezer forintba is kerülhet. Gyűjteményemnek inkább eszmei értéke van. Ugyanakkor tudom, hogy a képeslap előbb-utóbb kimegy a divatból. Most már szinte mindenki a telefonján küld képet vagy videót szeretteinek.
– Biztosan közel áll a szívéhez Pécs, ha még képeslapokat is gyűjt róla.
– Itt születtem, az iskoláimat is itt végeztem, ezért nyilván szerepet játszott a választásomban a lokálpatriotizmus is. Ugyanakkor a városnak elég izgalmas a múltja ahhoz, hogy érdemes legyen régi képeslapokon keresztül is vizsgálni.
