Korábban írtunk a Pán Péter szindrómában „szenvedő” férfiakról, akik rettegnek mindenféle felelősségtől és kötöttségtől. Most megmutatjuk az érem másik oldalát, vagyis hogy a teremtés koronái adott esetben nagyon is jól helyt tudnak állni a családi kötelezettségek terén, néhányan még azt is bevállalják, hogy ők maradjanak otthon kisgyerekükkel, míg anyu visszatérhet a munkájához.
Itthon még nem gyakori
Európában egyre inkább elterjedt, itthon azonban továbbra is csak a családok 5-6 százaléka dönt úgy, hogy a gyermekneveléssel kapcsolatos feladatokat az apára bízza. Ez nem meglepő, ugyanis általánosságban a férfiak keresnek jobban és sokan még mindig ragaszkodnak a hagyományos férfi-női szerepekhez.
Miért döntenek így a párok?
A válasz egészen prózai arra, hogy a kisbaba érkezése után miért az apuka vállalja az „anyai teendőket”: anyagi megfontolásból. Legalábbis Magyarországon ez a leginkább jellemző indok, mondja dr. Velez Csaba pszichológus, párterapeuta. A szakember hozzáteszi: az is megeshet, hogy a nő jobban kötődik munkájához, miközben a férfi adott esetben kiégett, nem érzi jól magát munkahelyén. Ilyenkor is előfordul, hogy inkább ő marad otthon a kicsivel.
Veszélyben a kapcsolat?
Sokakban felmerülhet a kérdés: vajon a hagyományos férfi-női szerepek felforgatása milyen hatással van a párkapcsolatra. Velez Csaba vélekedése szerint abban az esetben, ha a páros jól végiggondolja, átbeszéli és megtervezi a helyzetet, akkor működőképes a dolog. Praxisa során több ilyen párral is találkozott már: – A férfinak ilyenkor háttérbe kell szorítania egóját, emellett sokszor arra kényszerül, hogy megküzdjön a barátaival, akik adott esetben kigúnyolják őt. Ilyen helyzetekben a női szerepek újjáépítése történik, amit jól átgondolt keretek között hibátlanul végbe lehet vinni – mondja.
A gyereknek nem árt!
– Alapvetően az anyai kötődésre vagyunk ráállva, hiszen szeretet szempontjából a nők úgymond melegebbek. Ha az apuka marad otthon a kisgyerekkel, a legfontosabb dolga az, hogy valódi szeretetet adjon, ne csak „technikai ellátást” – mondja a doktor úr. Vagyis az apának ugyanúgy meg kell ölelnie, simogatnia kell a kicsit, nem pedig rutinszerű műveletként tekinteni a gyereknevelésre. – Az édesapának meg kell nyílnia, valódi érzelmi támogatást kell adnia, így nincs sérülési lehetőség a gyermek számára, hiszen érzelmi igényei teljes mértékben kielégülnek – teszi hozzá a szakember.
Apák meséltek
Zrínyi Péter és Dóra három gyermek szülei. A két naggyal Dóra maradt otthon, a kicsivel fél éves korától Péter. Kizárólag az anyagiak álltak a döntés hátterében: Péter egyéni vállalkozó, sok járulékkal, Dórának pedig biztos állása volt, így kézenfekvőnek bizonyult, hogy ő megy vissza dolgozni. Ráadásul a lakáshitelük miatt is fontos volt a rendszeres, fix jövedelem a családi kasszába. Azt mondják, nem csinálnák újra így, mert úgy érzik, a gyerekek viselkedésén és hangulatán érezhető az anyai gondozás hiánya. Péter nehezebben osztja be úgy az időt, hogy egyszerre tudjon főzni, játszani, mesét olvasni és minden egyéb teendőt ellátni.
Farkas Csaba és Anita szintén a munka miatt döntöttek úgy, hogy kisebb gyermekük nevelését egy éves korától az édesapja veszi át. Anitának nem volt más választása, ha nem ment volna vissza, elveszítette volna az állását. Csaba azt mondja, nagyon élvezi ezt a szerepet, igazán szoros kapcsolat alakult ki közte és kisfia, Andris között. Úgy érzi, újra bevállalna egy ilyen feladatot, mert a gyermekeiknek nem származott ebből a megoldásból hátrányuk és ő maga is derekasan helyt állt.
[frame]Ellenvélemények: „Úgy gondolom, alapvetően a nők vannak arra kódolva, hogy képesek legyenek ellátni a kisgyerekekkel kapcsolatos teendőket. Sok férfi természeténél fogva képtelen annyi áldozatot hozni és annyi mindenre figyelni, amennyi a gyerekneveléshez szükséges.” (Dani, 28)[/frame]
[frame]”Nem szívesen vállalnám apaként az anyai teendőket, mert tartanék egyrészt a környezetem negatív véleményétől, másrészt nagyon fontos számomra a munkám, azt hiszem, képtelen lennék egy hónapnál hosszabb időre otthagyni.” (Bence, 34)[/frame]