Édességhungarikum a szalonczukkedli. A szaloncukrot, azaz a szalonczukkedlit a 19. század elején kezdték gyártani Magyarországon és a mai napig hazánkban készülnek az ünnepi édességek.
Az országban már csak pár cukrászdában készítik kézzel a szalonczukkedlit, azaz a szaloncukrot. Ahol viszont elbíbelődnek vele, ott bizony száz éves eszközökkel, még mindig kézzel rojtozzák a csomagolópapírt és csavarják a sztaniolt az édesség köré.
– A díszítést egy rojtozó gép, az úgynevezett riccelő vagy ricselő végzi. A kézzel hajtott szerkezet az 1910-es évekből való és pusztán a papír végét vagdossa be. Ettől lesz rojtos a csomagolás – kezdi a díszítésnél Gábor Sándor, cukrász.
No, de ne szaladjunk ennyire előre. Mivel a csomagolás egy nem mindennapi édességet rejt: igazi magyar találmány, a szaloncukor tölti meg a díszcsomagot.
Honnan a név?
– Az 1800-as években már állítottak fenyőfát a főúri házakban. Az akkori épületek legnagyobb helyisége a szalon volt, így a fenyő is oda került – folytatja a történetet a cukrász.
Innen már nem nehéz kitalálni, honnan ered a szaloncukor neve. A bevont, kézzel készült édesség bizony a szalonokról kapta a nevét, mivel legtöbbször azokat díszítette.
[youtube url=”http://www.youtube.com/watch?v=iPI-psoslsQ&feature=youtu.be” width=”670″]
És hogy miért van csokival bevonva?
A szaloncukor úgynevezett teste, ami vízből és cukorból készül, egy nap alatt hűl ki annyira, hogy formázni lehessen. A mázat pedig praktikából öntötték rá, az ugyanis meggátolta, hogy a cukor megkeményedjen és így tárolni is könnyebb volt. Régen nem csak bon-bon formák készültek a cukorbombából, volt csillag, szív vagy akár tégla alakú szaloncukor is.
A szaloncukor tehát praktikáját és ízét tekintve igazi hungarikum, hagyományosan magyar édesipari termék. Házilag is el lehet készíteni, de ha a világon bárhol ilyen édesség díszeleg a fán, akkor arra speciális magyar hagyományként tekinthetünk.
