Most már nagyon aggódik a Zsolnay Porcelánmanufaktúráért a pécsi MSZP-s frakcióvezető, Tóth Bertalan. Szerinte itt az ideje visszavenni, állami kézbe adni a gyárat. Erről csütörtökön tartott sajtótájékoztatót. Zsolnay-gyár közleménye szerint ők számítanak Tóth Bertalan „szakértelmére”, mert „kimeríthetetlen ötletek forrása” a politikus.
Tóth Bertalanból az aggodalom beszél, azt mondja, lépni kell gyárért. Szerinte ugyanis az elmúlt időben folyamatoson rossz hírek érkeztek a manufaktúra háza tájáról, a négyórás munkaidő bevezetéséről, a tőkeemelés elmaradásáról. Hozzátette: a gyár 75 százalékos tulajdonosa, Bachar Najari egy eladhatatlan ingatlant ajánlott fel az ősz végén esedékes tőkejuttatásként, ami komolytalan, agyrém.
– Mit fognak ott csinálni a dolgozók, kaszálni, vagy gyárat akarják oda áttelepíteni Pécsről? – kérdezte. – Egyre sötétebb a jövő, legközelebb majd órákat és kecskéket hoznak Pécsre?
A szocialisták szerint Pécsnek vagy vissza kell vennie a gyárat és kártérítést kell kérnie, erre megvan a jogi lehetősége, vagy pedig az államnak kell beszállnia a manufaktúrába. Méghozzá úgy, hogy az állam által a Sueznek a Pécsi Vízmű-ügy kapcsán kifizetett hárommilliárdos kompenzációért cserébe ne a Tettye Forrásház Zrt. részvényeit, hanem a manufaktúra 75 százalékos részesedését ajánlja fel a város.
Decsi István, a Fidesz pécsi alelnökének reagálása Tóth Bertalan ma délelőtti sajtótájékoztatóján elhangzottakra:
Tóth Bertalan a pécsiekkel tartatná el a Zsolnayt
A pécsi szocialista képviselő már korábban is számtalanszor bizonyította, hogy mindenre képes, ha politikai haszonszerzésről van szó.
Álságos, hogy éppen az a Tóth Bertalan aggódik a gyárban dolgozókért, aki pár napja még szükségtelennek tartotta a munkahelymegőrző pályázati támogatásokat. Álságos, hogy éppen az a Tóth Bertalan aggódik a Zsolnay-gyárért, aki egykori városvezetőként maga is segíthette volna a Manufaktúrát, de ezt akkor nem tartotta fontosnak.
Tájékoztatjuk Tóth Bertalant és a pécsi MSZP-t, hogy most is határozott célunk, hogy a részünkről nemzeti értékként kezelt Zsolnay-gyárból mielőbb egy piacképes, a mai kor igényeinek megfelelni tudó, újra világhírű vállalkozás legyen. Olyan Zsolnay cég, amelyre büszke lehet Pécs és büszke lehet Magyarország, mert nem csak viszi a közpénzt, az emberek adóforintjait, mint eddig, hanem értéket és hasznot termel a pécsieknek, az országnak és a tulajdonosoknak is.
A Zsolnay Porcelánmanufaktúra korábbi vezetői nem a költséghatékony működést, a szigorú cégvezetést és az átgondolt, piaci szükségleteken alapuló, megtervezett termelést tartotta a legfontosabb feladatának, hanem a „segélyt”. Azt, hogy minél több közforinthoz, minél több adóforinthoz jusson, amelyből fizetni tudja azokat a hibákat, amelyeket éppen ő maga követett el. Segélyből, a pécsiek pénzéből fizették és tartották fenn a nagy hírű gyárat! Ez nem mehet így tovább, még akkor sem, ha Tóth Bertalan újra ezt akarja!
Meggyőződésünk, hogy mind Pécsnek, mind Magyarországnak, mind a tulajdonosoknak az az érdeke, hogy a Zsolnay újra elfoglalhassa méltó helyét a világban, hogy képesek legyünk megmutatni: a Zsolnay nem csak a múlt, hanem jelen és jövő is! Mi ezért dolgozunk, ez a célunk, és különösen sajnáljuk, hogy ebben a pécsi MSZP nem partner, hanem inkább gátja a fejlődésnek és a szemléletváltásnak. Tóth Bertalan továbbra is „segélyen” tartaná a gyárat, pénzt húzna ki a pécsiek és az adófizetők zsebéből.
Úgy hisszük, hogy Tóth Bertalant és az MSZP-t az zavarja elsősorban, hogy a Zsolnay Porcelánmanufaktúra új tulajdonosa nem tűr meg a gyár környezetében politikai-gazdasági lobbistákat és haszonlesőket, azaz évekig a Zsolnay körül ólálkodó, a Zsolnay névből pénzt és hasznot remélő trükközőket.
Ez a világ szerencsére véget ért, a Zsolnay Porcelánmanufaktúra életében pedig új korszak kezdődött!
Pécs, 2014-01-09
Decsi István
alelnök, Fidesz Pécs
A Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. közleménye:
Sajnálattal tapasztaltuk, hogy az elmúlt hetekben offenzív negatív sajtózás indult el a Zsolnayért való aggódás álarca mögé bújva. Ezekre a sokszor minden tényszerűséget és jogalapot nélkülöző megkeresésekre, illetve újságcikkekre ezúton szeretnénk hivatalos közleményünkben reagálni és a továbbiakban a támadásokra való válaszadások helyett erőforrásainkat csak a gyár működésének racionalizálására, a Zsolnay kulturális értékeinek megmentésére szeretnénk fordítani.
A gyár – korábban Pécs Városa Önkormányzatának tulajdonában lévő – menedzsmentjogokat is magában foglaló többségi részvénypakettje 2013 februárjában értékesítésre került egy magánszemély részére. Az új többségi tulajdonos a vételárat határidőre kifizette, és a szindikátusi szerződésben foglaltaknak maradéktalanul eleget tett. Itt szeretnénk az aggódók népes táborának figyelmét felhívni arra a tényre, hogy a gyár részvényeinek eladására nyilvános pályázat útján került sor, így minden egyes „aggódónak” lehetősége lett volna a Zsolnay megmentésére.
Azonban legjobb ismereteink szerint más komoly vevői szándék nem látott napvilágot Az új tulajdonos a gyárat, a gyártási technológiát, a termékekben rejlő lehetőségeket és azok egyediségét, komoly szakembergárdáját mindinkább megismerve egyre értetlenebbül állt a patinás gyár hányattatott sorsa előtt. Egyre inkább érezte, hogy minél több kompetens személ, intézmény, hatóság figyelmét kell felhívni a tényre, mely szerint Magyarország is rendelkezik – sajnos egyre fogyatkozó számú – egyedülálló értékekkel, melyek megőrzését nemzeti érdekként kell kezelni és felelősen fenntartani iparművészeti értékeink alappilléreként a jövő nemzedékek számára is.
Miközben a legnevesebb műgyűjtők szerint: „Magyarországot a műkincspiacon a Zsolnay képviseli”, valamint a hazánkba látogató turisták ezrei csodálják a Mátyás-templom egyedi, kézzel készült tetőcserepeit, az Iparművészeti Múzeumot, és még sorolhatnánk azt a mintegy 200 épületet, amely a Zsolnay-gyár emblematikus művészeti alkotásait hordozzák magukon – a Hungarikum Szövetség termékeinket kulturális örökséggé nyilvánította – addig a gyár folyamatos harcát vívja az évtizedek során gyárra telepedett szerencselovagokkal.
Az új tulajdonos megjelenésének és nyitottságának hírére újabb fegyverekkel felszerelkezve érkeztek ezek az emberek, így ismerhette meg személyesen a befektető is az „osztrák- magyar” kisrészvényes Zsolnay műgyűjtőt, aki korábbi szenvedélyét jogosulatlan információ gyűjtésre cserélte; a patinás gyárak felszámolásából meggazdagodót; a restaurátort, aki minimálbéres alkalmazott önfoglalkoztatóként – a tulajdonos és feltehetően az adóhatóság legnagyobb meglepetésére – kölcsönt adott a Zsolnay üzletrész megvásárlására; örök elégedetlen porcelánkereskedőt; és a „közönséges” csalót, aki nem egyszer hivatalos rendezvényeken is magát a Zsolnay többségi tulajdonosának adta ki.
Reméljük, hogy a sajtó képviselői is megértéssel fogadják, hogy a Zsolnay menedzsmentjének nincs ideje a fenti „sértett” szereplőktől illetve az általuk dezinformált újságíróktól, képviselőktől származó kérdések napi szintű megválaszolására.
Itt szeretném megjegyezni, hogy a Zsolnay – egyébként bármely más gazdálkodó szervezet számára is elérhető – munkahely megőrző pályázatában kivetni valót találók megnyugtatására a gyár még december hónapban a szerződést felmondta és a 21 millió Ft támogatási összeget visszafizeti, ezért az ügyben érintetteket szeretném felkérni, hogy a már ez idáig is megmutatkozó szociális érzékenységüknek most se felejtsenek el hangot adni, és a több mint 30 éves munkaviszony után elbocsátott, egyébként kiváló dolgozóknak biztosítsanak a továbbiakban munkát.
Kérem Tóth Bertalan Urat, aki ilyen kimeríthetetlen ötletek forrása – kár, hogy nem akkor jöttek az ötletek, amikor személyesen is felelős volt a Zsolnay működéséért – a Zsolnay megmentése érdekében személyes találkozó céljából egyeztessen időpontot a gyár titkárságán, hogy szakmai hozzáértésével, tapasztalatival gazdagítsa a manufaktúrát.
Reményeink szerint mihamarabb elkezdhetjük Önnel a közös munkát, melynek eredménye nem kétséges, hogy a gyár soha nem látott felemelkedése és a munkahelyek megőrzése lesz. ”
Cséplő Petra,
Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt.
igazgatósági elnök
