Számtalan kihaló félben lévő szakmával lehet találkozni manapság, melyekre a rohamosan fejlődő világban vajmi kevés szükség van. Mégis akad olyan hivatás, amit érdemes lehet kitanulni – Pécsen is. Ezeket szedtük csokorba.
Órásmester, cipész, kesztyűs, hangszerkészítő, porcelánfestő, szűcs, bognár, kádár – csak néhány a kihaló félben lévő vagy már kihalt szakmák közül. Felgyorsult, modern, gépekkel teli világunkban azonban úgy tűnik, ezekre már nincs szükség, pedig akad, amit érdemes lenne megmenteni.
– A legnagyobb probléma ezekkel a mesterségekkel kapcsolatban, hogy nem lehet a szakembereket iskolarendszerben képezni, ráadásul a legtöbb divatjamúlt is – fogalmazott Cséfalvay Ágnes, a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara szakképzési osztályvezetője. – A legtöbb ezek közül a technikai váltás miatt tűnik el – tette hozzá.
Mivel sokszor kereslet sincs az ilyen végzettségű szakemberek iránt, így a pályaválasztás előtt álló fiatalokat semmi sem motiválja arra, hogy például kesztyűkészítőnek álljanak. Az a fontos számukra, hogy pénzt keressenek.
– Érdekes ugyanakkor, hogy van olyan hivatás, mely a hagyományőrzés során jön vissza, ilyen például a kandallóépítő, ami a kőműves szakmára épül rá – tette hozzá Cséfalvay. – Emellett fontos megjegyezni, hogy bár az országban, mindössze régiónként egy-két helyen, de van, ahol a kihalófélben lévő szakmákból – bognár, kádár, szűcs – indítanak egy-egy osztályt.
Mára ugyanis éppen az szólhat bizonyos szakmák mellett, hogy alig-alig űzik.
Többek között varrónő is kevés van, hiszen ma már mindenféle ruhát készen, bárhol meg lehet venni, ráadásul áruk sem magas a távol-keleti dömping miatt. A boltok tele vannak akciókkal és a kínai üzletek is elérhető áron kínálják termékeiket. Pedig egy jó varrónő áldás is lehet, pláne, ha egy-egy drágább darabot kellene javítani, átalakítani.
Azonban egyre több olyan foglalkozás van, amely az érettségire épül. Főként az egészségügyi képzések tartoznak ide, ugyanis ezen a területen magas lett a szakmai elvárás. De ma már egy takarítónak is szüksége van vizsgára, ugyanis nem árt, ha tudja kezelni a gépeket, melyekkel dolgozik.
Egy pécsi órásmester elmondta, hogy az összes szakmabeli szinte csak elemcserével foglalkozik, ami nagyon elszomorító, van olyan nap, hogy senki sem megy be az üzletbe. Amikor csak mechanikus órák voltak, meg lehetett belőle élni.
– Nekem a nagyapám és az édesapám is órásmester volt, én ezért választottam ezt a hivatást – fogalmazott a szakember. – Úgy tudom, ma már nem nagyon tanítják, ráadásul kevés fiatalt érdekel ez a mesterség.
[box title=”Amire tényleg nincs szükség”]Természetesen akad azért olyan hivatás, amely már teljesen feleslegessé vált. Ide tartoznak a szemfelszedők, harangöntők, gombkötők, szűrszabók és gubások is.[/box]
