A nők többsége imád vásárolni, ám nem kevés nehézségbe és dühítő dologba futhatunk bele addig, amíg a kiválasztott ruhával eljutunk a pénztárig. A kettő között ugyanis ott van az az ominózus rész, amikor fel kell próbálni a kiszemelt darabot. Listáztuk a próbafülkékkel kapcsolatos kisebb-nagyobb bosszúságokat.
6. Ha nem jó a méret
Ezzel sosem jó szembesülni, de erről alapvetően nem az üzletek tehetnek, ezt nem is rójuk fel nekik. Ugyanakkor érdekes, hogy egyes márkák méretezése mennyire eltér egymástól, így aztán ember legyen a talpán, aki minden üzletben ráhibázik a méretére. Viszont van valami, ami igazán kiveri a biztosítékot: ha egy ruhába egész egyszerűen nem lehet belebújni, mert se cipzár, se gumi, se ruganyosság – ezért az ember vállán/csípőjén sehogy sem sikerül áthúzni egy olyan méretet, ami egyébként rá passzolna. Nem baj, akkor próbál nagyobbat. De az meg lötyög.
5. Kísérőknek tilos!
Na, ez már eggyel nagyobb gond, hiszen sok esetben nagy szükség lenne egy kis segítségre, külső szemlélő személyében. (Ha már az eladók manapság erre egyre ritkábban kérhetők meg, ráadásul ők – tisztelet a kivételnek – inkább tukmálnak, mint őszinték.) Azonban egyre több üzletben tiltják meg, hogy olyan is megközelítse a próbafülkét, aki nem próbál semmit. Ilyenkor két lehetőségünk van: 1. csak magunkban bízunk, 2. kilibegünk a saját és mások kísérői elé megmutatni magunkat. Utóbbi elég fura tud lenni, főleg, amikor komolyabb tömeg torlódik fel, például leárazások idején, hiszen nem valami szívderítő látvány például a ruhához nem illő fehérneműben vagy zokniban ismeretlen emberek elé állni.
4. Ha kicsi a hely
Az ember lánya lehajol kikötni a cipőfűzőjét, de közben ki kell dugnia a fenekét a függönyön, mert egyszerűen nem fér el. Forgolódni, alaposan megnézni magunkat esélytelen. Megint csak ki kell mennünk a „közös” tükörhöz, de amíg bizonytalanok vagyunk benne, hogy is áll a ruha, nem szívesen mutogatjuk benne magunkat idegeneknek (lásd az előző pontot).
Ehhez a ponthoz soroljuk azokat a rosszul kialakított próbafülkéket is, ahol kevés a fogas és nincs bent elég pakolófelület, amire például letehetjük hatalmas női táskáinkat. Mert az egy dolog, hogy adott esetben egynél több ruhadarabot is beviszünk, de hova tegyük a levetett holmijainkat, a táskát, a kabátot, az esetleges többi szatyrot? Kétségbeejtő helyzet.
3. Kosz van
Nagyon lehangoló, amikor épp a fizetésünk jelentős hányadát szándékozunk elkölteni, miközben előkerül néhány porcica a fülke aljáról. Mit cica, tigris! Ezekben állunk nyáron mezítláb vagy – ha ugye nincs elég fogas – ebbe tesszük bele a cuccainkat. És az megvan, amikor télen leesik a miniatűr fogasról a szövetkabátod, amiről utána percekig szedegeted a koszt? A szaladgáló pormacskák mennyisége tapasztalataink alapján nincs összefüggésben az adott üzlet áraival – a kosz nem válogat, olcsó és drága üzleteket egyaránt megtalál.
2. Torzít a tükör
A problémát különösebben nem kell magyarázni, épphogy lecsúszott a dobogóról ez a szempont. Megint marad a külső tükrös megoldás, hátha ott valósabb képet kapunk magunkról, nem pedig olyat, mint amit a vidámparkban a vicces-torzítós tükörnél.
1. Katasztrofális a világítás
A pillanat, amikor az ember meglátja magát egy rosszul megvilágított próbafülkében és nem hogy vásárolni nem akar semmit, de igazából hátralévő életét egy óriási zsákba bújva töltené. A nem megfelelő (neon)fények olyan bőrhibákat is megmutatnak, amik nem is léteznek, és az egyébként alig látható narancsbőrös részeket kráterszerűvé nagyítják. Ha valami, akkor ez egészen biztosan nem ösztönöz vásárlásra senkit.
[box title=”További apróságok”]
– nem lehet rendesen behúzni a függönyt
– hideg a padló (nincs szőnyeg)
– alapozó és mindenféle kétes eredetű folt a ruhán
– kevés a próbafülke az üzlet frekventáltságához képest
– a maximálisan bevihető darabok száma túl alacsony
[/box]
