Szükséges volt a tankönyvpiac helyzetének megreformálása – így vélekednek az általunk megkérdezett pécsi iskolaigazgatók. Meglátásuk szerint átláthatatlan volt a rendszer, a sokféle tankönyv miatt pedig körülményes az átjárhatóság az intézmények között. Ám van, aki örülne, ha szélesebb lenne a tankönyvskála és vannak még megválaszolatlan kérdések is. Négy pécsi igazgatót véleményét kértük ki a tankönyvkiadás központosításáról.
Megszűnik a tankönyvpiac
A 2014. január 1-jén hatályba lépő változásokkal jogi értelemben megszűnt a piaci elvekre épülő tankönyvellátás, helyébe az állami rendszer lépett. A tankönyvek fejlesztéséért és kiadásáért egy állami szerv felel, megrendelésük, beszerzésük és eljuttatásuk az iskolákba a már működő könyvtárellátó feladata. Ezen kívül az állam 2013. szeptember 1-jétől már felmenő rendszerben biztosítja az ingyenes tankönyvellátást az elsőtől a nyolcadik évfolyamig.
[box title=”Dr. Zalay Szabolcs, igazgató, Leőwey Klára Gimnázium”]
– Milyennek látja a tankönyvpiac jelenlegi helyzetét?
– A rendszerváltás után a tankönyvkiadást a teljes liberalizáció irányába tolták el, most pedig a központosítás felé megyünk. Úgy gondolom, előbb-utóbb meg kell majd találnunk az arany középutat, de az kétségtelen, hogy rendbe kell tenni a magyar pedagógia ügyét. Az a fajta túlzott szabadság, ami a tankönyvkiadást jellemezte, nem volt jó, nagyon szélsőséges minőségek jelentek meg a piacon, arról nem is beszélve, hogy két iskola között igen körülményes volt az átjárhatóság. Ezen kívül a kiadók különféle marketing eszközökkel, kedvezményekkel próbálták befolyásolni az iskolákat, nagyon meg kellett szűrnünk a küszöbön álló képviselőket, a referenciaajándékokat pedig időnként úgy kellett elhárítanunk.
– Mi a véleménye arról, hogy 2014 szeptemberétől tárgyanként csupán két tankönyvből lehet választani?
– A változások egyik nagy előnye, hogy átjárhatóság lesz az intézmények között, vagyis iskolaváltás esetén a családoknak könnyebbség lesz, hogy nem kell új könyveket beszerezniük. Folyt a vita arról, hogy kettő vagy három választási lehetőség legyen, de igazából az a lényeg, hogy a megnevezett könyvek magas minőséget képviseljenek. A Leőweyben eddig is az volt a gyakorlat, hogy a hatalmas választék ellenére 2-3 jól bevált tankönyvből oktattunk. Ráadásul iskolánk több tanára egyben tankönyvíró is (a Mozaik és a Nemzeti Tankönyvkiadónál) így ha minden igaz, a szeptembertől használható könyvek ismerősek lesznek a számunkra.
– Ön szerint milyen a jó tankönyv?
– A jó tankönyv időtálló, törzsinformációkat tartalmaz az adott tananyagból és aktuálisan igazodik a kor kihívásaihoz. A hálózati szemlélet jegyében születik, azaz például egy irodalom tananyag kapcsolódik a művészettörténettel, a történelemmel és a különböző korok egymással, de vonatkozik ez a digitális környezetre is. Ugyanakkor fontos, hogy mindezt áttekinthetően tegye. Tehát a jó tankönyv elősegíti az interakciókat és az együttműködést.[/box]
[box title=”Gaál Tibor, igazgató, Kodály Zoltán Gimnázium”]
– Milyennek látja a tankönyvpiac jelenlegi helyzetét?
– Meglehetősen sokszínűnek és nem feltétlenül jó értelemben. Eszméletlen volt a kínálat, mindenféle kiadó, mindenféle tantárgyból, mindenféle korosztálynak adott ki könyveket, és sokszor úgy éreztük, a rendszer nincs kellőképpen kontrollálva, sok könyv egyszerűen nem felelt meg a minőségi követelményeknek. A pedagógusoknak pedig nincs lehetősége arra, hogy 8-10 tankönyvet tüzetesen átvizsgáljanak, hogy aztán eldöntsék, melyikből szeretnének oktatni. Az értékesítők rendszeresen megkörnyékezték intézményünket, de mi igyekeztük kikerülni a különféle marketingfogások hatása alól. Az iskola vezetősége nem szólt bele, hogy ki miből tanít, ezt a tantárgyi munkaközösségek feladata volt.
– Mi a véleménye arról, hogy 2014 szeptemberétől tárgyanként csupán két tankönyvből lehet választani?
– Az egyik szemem sír, a másik nevet. Tudniillik örülök, hogy megpróbálják rendbe tenni a tankönyvpiacot, de a két választási lehetőséget egy kicsit kevésnek találom. Az a baj, hogy egyik végletből a másikba lendülünk, az oktatás pedig összetettebb annál, hogy követni tudjon ilyen hirtelen változásokat. A legnagyobb bajom azonban nem a tankönyvek számával van. Engem inkább az aggaszt, hogy nem tudom, mi alapján szelektálnak. Kizárólag a kiadókat nézik, vagy hozzáértő emberek minőségi tankönyveket emelnek majd ki a sok közül?
– Ön szerint milyen a jó tankönyv?
– Én magam fizika-kémia szakos tanár vagyok, ezért elsősorban a természettudományos területekről tudok nyilatkozni. A leglényegesebb szerintem az, hogy a tananyag logikusan egymásra épített, és az adott korosztály számára érthető nyelvezetű legyen. A különbséget is ebben látom a jelenleg forgalomban lévő könyvek között. Nem a bennük olvasható tartalommal van a probléma, hanem azzal, hogy a logikai rend nem volt minden esetben jól követhető, a nyelvezet pedig túlságosan tudományoskodó volt.[/box]
[box title=”Szegedi Ákosné, igazgató, Belvárosi Általános Iskola”]
-Milyennek látta a tnkönyvpiac korábbi helyzetét?
-Mi szerettük, hogy széles volt a paletta és a kollégák válogathattak, bár a sok kiadó közül két kiadó tankönyveit preferáltuk. De az fontosabb szempont, hogy a kiadók minden oktatástechnikai segédeszközt, tankönyvet időben eljuttassanak hozzánk.
-Mi a véleménye arról, hogy 2014 szeptemberétől tantárgyanként csupán két tankönyvből lehet választani?
-Ha minden rendben zajlik, zökkenőmentes lesz a szállítás, s a kiadó minden taneszközt, könyvet, munkafüzetet biztosít számunkra, akkor nem lesz gond.A hatékony tanításhoz nem kell feltétlenül tízféle tankönyv, hiszen a pedagógus számára ez csupán segédeszköz, mindenki a saját, egyedi módszerével oktat, és ha ez jó, akkor a tanítás is hatékonnyá válik.
-Ön szerint mitől jó egy tankönyv?
-Természetesen módszertanilag helyes felépítést, korszerű, korrekt adatokat, információkat, életszerű példákat és szép , motiváló illusztrációkat tartalmaz.
[/box]
[box title=”Czimmer Tamás, igazgató, Néri Szent Fülöp Általános Iskola”]
– Milyennek látta a tankönyvpiac korábbi helyzetét?
– A tankönyvpiac – mint tudjuk – óriási biznisz, amiből leginkább a kiadók profitáltak. Annyira liberalizálták a rendszert, hogy mindenki abból tanított, amiből akart, ettől óriási volt a káosz. Amíg Budai Városkapu Iskola voltunk a 280 nevelő közül mindenki össze-vissza rendelt, ahogy éppen neki tetszett, és nem volt egység, nagyon nehéz volt az átjárhatóság. Nekem jelenleg is van olyan gyerekem, akinek nincs semmilyen tankönyve, mert ahonnan eljött, ott teljesen más könyvekből oktattak, mi pedig azóta sem tudtuk beszerezni neki az iskolánkban használt tankönyveket.
– Mi a véleménye arról, hogy 2014 szeptemberétől tárgyanként csupán két tankönyvből lehet választani?
– A szülők oldaláról megközelítve nagyon praktikus lesz a változás, hiszen nem jelent majd technikai problémát az iskolaváltás. Én személy szerint még egyetlen tankönyvvel is elégedett lennék, ha az használható és jó. Azzal sem értek egyet, amitől egyesek tartanak, hogy a sokféle típusú diák többféle tankönyvet igényelne. Ez még a hátrányos helyzetű gyerekek szempontjából sem igaz, nem kell őket még az oktatás területén is megkülönböztetni. A mi intézményünkben a tanulók 50%-a SNI-s vagy BTM-es, azaz testi, szellemi vagy magatartásbeli problémákkal küzd, és érdekes módon ugyanabból a tankönyvből tanítom őket, mint másokat. Sőt, vannak köztük olyanok, akik kitűnően szerepelnek országos versenyeken. A tanítás hatékonysága – és hangsúlyozom, én csak az általános iskolákról tudok beszélni – azon múlik, hogy a pedagógus mennyire tudja tartalommal megtölteni az órát.
– Ön szerint milyen a jó tankönyv?
– A legfontosabb, hogy lényegre törő, ne pedig túl terjengős legyen. Ezen kívül fontos, hogy a képek párosuljanak a szöveggel és érthető nyelvezettel bírjanak. Egy általános iskolában nem tudósokat nevelünk, nagyon fontos, hogy ezt figyelembe vegyék a tankönyvek fejlesztése közben. [/box]
