Évente több százezer embernek nyújt segítséget az idén huszonöt éves fennállását ünneplő Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Máltai Lovagrend magyarországi segélyszervezete.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat – amelynek alapító elnöke Kozma Imre atya – több mint kétszáz intézményi szolgáltatást tart fenn. A hajléktalan ellátó intézmények közül csupán a nappali melegedőkben évente több mint tizenhétezren fordulnak meg. Az utcai gondozószolgálatok munkatársai ezerszámra látnak el tereken, aluljárókban, vagy a városok határában rejtőzködve élő embereket. Az idősotthonok és a napközi otthonok naponta 750 embert fogadnak, a különböző családi- és gyermekintézmények pedig több mint ezer gyermekről gondoskodnak – közölte a szervezet hétfőn az MTI-vel.
A szeretetszolgálat életében kulcsszerepet töltenek be az önkéntesek, akik részt vesznek az adományok összegyűjtésében és célba juttatásában, illetve a különböző karitatív programok megvalósításában. Téli estéken önkéntesek etetik és öltöztetik a hajléktalan embereket, teljesítenek szolgálatot a máltai mentőautón és gondoskodnak a nyári táborba érkező kerekesszékes fiatalokról.
A szervezet tevékenységei között szerepel a nyomortelepeken, elzárt területeken élő emberek felemelése, integrálása a társadalomba. „A máltai szemléletmód szerint segíteni csak jól szabad. Jól segíteni pedig csak úgy lehet, ha azt adjuk, amire a másiknak ténylegesen szüksége van” – olvasható az MTI-hez eljuttatott közleményben.
Ennek köszönhető, hogy Magyarországon a Magyar Máltai Szeretetszolgálat csináltatott először szemüveget hajléktalan embereknek, indította útjára a jelzőrendszeres házigondozást, szervezte meg az európai hírűvé vált befogadó falu programot. A szeretetszolgálat a Máltai Lovagrend jelmondata, a „Tuitio fidei et obsequium pauperum – A hit védelme és a szegények szolgálata” szellemében végzi tevékenységét.
A karitatív szervezetre már megalakulása után, a kelet-európai politikai változások miatt történelmi feladat hárult: német testvérszervezete támogatásával gondoskodott 1989 nyarán a Magyarország nyugati határának megnyitásában reménykedő, táborokba zsúfolódott keletnémetek tízezreinek ellátásáról. Az 1989 decemberi romániai forradalom kitörése után segélyszállítmányok sokaságát juttatta el Romániába. A kilencvenes évek elején, a szétbomló Jugoszlávia háborúi idején önálló menekülttábort hozott létre, és próbálta elviselhetőbbé tenni a más táborokban elhelyezett csaknem hatvanezer magyar, horvát, bosnyák életét. Segítséget nyújtottak többek között a Szovjetunióból emigráló, hazánkon átutazó zsidóknak, a lengyelországi vagy a kárpátaljai árvíz károsultjainak is.
A szolgálat az 1990-es évek közepére építette ki országos szervezetét, 1993 óta mentőszolgálatot tart fenn. A budapesti országos központ mellett hét regionális szervezetben, 150 helyi csoportban, mintegy nyolcezer önkéntessel végzik munkájukat. Hitvallásuk szerint világnézetre, nemzetiségre és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül segítik a rászorulókat: hajléktalanokat, időseket, betegeket, fogyatékosokat. Természetbeni és pénzadományokkal, lelki vigasz nyújtással, tanácsadással, egészségügyi és szociális szolgáltatásokkal csoportra, illetve személyre szabottan nyújtanak támogatást.
