Ha az ember nem naprakész a kortárs magyar és külföldi olvasmányok terén, akkor igencsak tanácstalan lehet, amikor olvasnivalót keres magának a könyvesboltban. Biztosan mindenki járt már úgy, hogy a fülszöveg felkeltette az érdeklődését, majd az olvasmány közepe táján csalódottan dobta félre a könyvet. Épp ezért nem árt, ha követünk egy-két könyves blogot. Összeszedtünk négyet, amit szerintünk nem árt figyelemmel kísérni.
A blog írójáról nem sok minden derül ki, csupán annyi, hogy 2011-ben kezdte az e-napló írást és az oktatásban dolgozik. Egyes bejegyzései arra engednek következtetni, hogy a szerző általános iskolai tanár.
Az oldal kifejezetten hasznos lehet kis vagy kamasz gyermekkel rendelkező szülőknek, esetleg pedagógusoknak, a szerző ugyanis viszonylag sok ifjúsági regényt és mesekönyvet kritizál. Véleményét nem rejti véka alá, illetve gyakran kitér a korosztályos besorolásra is.
„De hogy mégse legyen minden ilyen rózsaszín: nem tudom, hogy az írónő melyik korosztálynak írta, de a 10 éves lányoknak mégsem ajánlanám. Illetve mégis, csak akkor egy kis átszerkesztéssel. Vannak benne olyan megnyilvánulások, amik szerintem nem férnek bele, ha egy 4. osztályos lány kezébe szeretnénk adni a könyvet.” (A neveletlen hercegnő naplója 1. bejegyzés)
Pontozása egyértelmű, külön értékeli a történetet, a megfogalmazást, sőt még a borítót is.
Megkapóan írja le élményeit az adott könyvről, mégsem lesz túl ömlengős a stílusa. A blogger ugyan inkognitóban marad, de a bejegyzésekben enged némi bepillantást magánéletébe.
Kifejezettem értékeljük, hogy olykor klasszikusokkal is foglalkozik és versek is vannak az oldalán. A kategóriák, olvasmányok azonban kevésbé átláthatóak, lehet, hogy jót tenne az oldalnak, ha műfaj vagy pontozás alapján csoportosítaná a könyveket.
Bejegyzései folyamatosan frissülnek, 2014 februárjában eddig 10 posztja van.
Az előző bloggal szemben ez az oldal valamivel átláthatóbb. A szerző a felső keresősávban kategorizálta az olvasott könyveket, így könnyebben rátalálhatunk a keresett kritikára. Ahogy az oldalon feltüntetett interjúkból is látszik, a Zakkant olvas blog szerkesztője nem ma kezdte a műfajt. Az oldalnak eddig több mint 165 ezer látogatója volt és viszonylag sok komment érkezik a kritikáihoz.
A pontozásos módszert ő is használja, annyi plusszal, hogy néhány mondatban kifejtette a számok a jelentését is. Ez egyrészt humoros, másrészt könnyebben eligazodunk az értékelésben.
Írásai átláthatóak, bár olykor hosszúak kissé, az viszont pozitívum, hogy az értékelés részt észrevehetően elkülöníti, így ha akarjuk, a történetről szóló szakaszt csak átfutjuk és kizárólag a kritikát olvassuk el. Sokat hivatkozik más bloggerekre, ez interaktívvá teszi az oldalt és lehetőséget ad arra, hogy általa más szerkesztőket is megismerjünk. Egy dolgot fájlalunk kissé, az író – vélhetően munkája miatt – kevéssé aktív mostanában.
Ez a blog csak néhány napja múlt egy éves, ennek ellenére meglepően jó és úgy tűnik, másoknak is tetszik, a statisztika több mint 60 ezer látogatót számlál.
Az oldal szerkesztőjéről meglepően sok mindent megtudhatunk, például hogy Szlovákiában élő magyar és biológiát hallgat az egyetemen. A blog külalakját szerencsére nem lihegte túl az író – nincsen tele színes képekkel és nem használ szép, de teljesen olvashatatlan betűtípust – ezért kellőképpen átlátható lett az egész.
A posztok nem túl hosszúak, ellenben tartalmasak, ami tényleg nagy előny a mai világban. A pontozás számokban mutatkozik meg, de a szerző egyben értékeli a könyvet.
A blog egyébként túlmutat a könyvkritikákon, több rovat is található az oldalon. Találunk könyvekkel, olvasással és filmekkel kapcsolatos híreket és programokat, de a szerző olykor idézetekkel is megörvendezteti a közönségét. Bár igaz, hogy ezek a rovatok nem frissülnek olyan rendszeresen, mint a kritikák.
És végül, de egyáltalán nem utolsósorban egy 2010 óta futó pécsi magyar- és matematikatanár blogja. Az oldalnak 27 állandó követője van, a statisztika szerint pedig az elmúlt hónapban közel 900-an látogattak el Ildikó blogjára.
Több dolog van, ami nagyon megtetszett az oldalon. Az egyik a kinézet, ami szintén nincs túltervezve, nagyon letisztult, egyszerűen jó ránézni. Egyedül annyit fűznénk hozzá, hogy talán jót tenne, ha kategorizálva lennének az olvasott művek műfaj vagy pontozás alapján, mert így kevésbé egyértelmű, mit hol találunk. Ennek ellenére ha valaki veszi a fáradtságot, megtalálja amit keres, hiszen az olvasott szerzők fel vannak sorolva.
A másik, hogy végre valaki, aki jó néhány klasszikust (és magyar szerzőt) felvonultat a repertoárjában, így azok is segítséget kapnak, akiknek kimaradt eddig az életükből E.T.A. Hoffman, Fekete István vagy Gabriel Garcia Márquez.
A személyes vélemények rövidek, tömörek, humorosak, de a pontozásos módszert egy kicsit hiányoljuk.
Természetesen számos nagyon jó könyves blog található még a világhálón, ezért ha ismersz ilyeneket, oszd meg az Abszolút Nő többi olvasójával!
