Nem tartotta be a közlekedési szabályokat, ezért az éjszakai kihalt úton átkelő, a keresztkérdések után összeomló emberünk 5000 forintot fizethet az igen súlyos kihágás miatt – írja olvasónk.
„Az orvosi karnál lévő úton próbáltam meg galád módon átkelni az egyik hétköznap borongós, bús, balladai éjjelén.
A kihalt utcán körbenéztem, mint egy veréb, s láttam: sehol senki, így hát nekiiramodtam célomnak, aminek következtében vékonyabb lett a pénztárcám.
Nem tudom honnan, de pillanatok alatt megjelent valahonnan két rendőr, akik illedelmesen igazoltattak. Nem sejtettem semmit.
Magamban még kicsit örültem is, hiszen tudtam: nálam minden rendben lesz, minden papírom megvan. Ezért ahogyan a rendőrök, én is illedelmesen, udvariasan és készségesen adtam oda igazolványaimat. Persze közben megkérdezték úgy mellesleg, hogy mégis hova megyek. Természetesen szívesen válaszoltam erre is, hiszen nem volt semmi titkolnivalóm. Mondtam, hogy hazafelé, és elmondtam azt is, hogy merre tartok.
Ők viszont már ekkor tudhatták, mit akarnak a verébtől. Kiderült ugyanis, hogy mivel az eltervezett utam az amúgy teljesen kihalt (!) utcán a zebra felé vitt volna (feltételes mód!), ezért én szabálytalanul keltem át az úton, hiszen nem az átkelőt használtam.
A tettemet 5000 forinttal honoráltak a rend éber őrei.
Meg is jegyeztem, hogy „erre aztán nagyon nagy szükség volt”. Persze ez nem tetszett az éjszakai baglyoknak, akik lesben várhattak a gyanútlan gaz gyalogosra. Ezért valami olyasmit mondtak, hogy nem kellene sértegetni őket. Nem is teszem, ígérem. Végül is lekapcsoltak, és én megtudtam, hol a helyem eme büdös nagy gyalogosuniverzumban.
Utólag azt bánom, hogy nem mondtam nekik azt, amikor megbüntettek, hogy mégis meggondoltam magam, nem megyek sehova, csak sétálok céltalanul, vagy egyszerűen hazudok, hogy nem is haza tartok, mert akkor az is elképzelhető, hogy nem is büntetnek meg.
A KRESZ állítólag ezt írja: 21. § (5) A gyalogos az úttesten a kijelölt gyalogosátkelőhelyen, ha pedig a közelben kijelölt gyalogosátkelőhely nincs,
a) lakott területen levő főútvonalon az útkereszteződésnél (a járda meghosszabbított vonalában), valamint a menetrend szerint közlekedő jármű megállóhelyén levő járdasziget és az ahhoz közelebb eső járda között (a járdasziget teljes hosszában),
b) egyéb helyen bárhol, a legrövidebb áthaladást biztosító irányban mehet át.
Hogy mi a „közel” s a „távol” eme világban, az tehát a rendőri mérlegelés tárgya lehet. De mondjuk, mi lett volna, ha ezt a hatalmas bűntényt megúszom egy figyelmeztetéssel és egy kellemetlen élménnyel…
K. László, gyalogoselkövető”
