A huszonegy éves pécsi tájfutó lány, Kovács Filoména tizenkét éves PVSK-s pályafutása során számos országos és világversenyen szerepelt, igen jó helyezésekkel. Igazi reménység a pécsi tájfutók körében. A heti hat-hét edzés mellett hétvégenként bíráskodik tájfutó versenyeken, emellett Pécsett és Budapesten is folytatja tanulmányait.
– Hogy kerültél kapcsolatba a tájfutással?
– A futás mindig is ment és mindig is szerettem. Egy évig atletizáltam 2002-ben, de a társaság nem tetszett annyira. Aztán ismerősökön keresztül hallottam egy olyan sportról, ami során az erdőben kell szaladgálni – ez megtetszett. Nagyon határozott élményem az első edzés, amikor egy fiú elkáromkodta magát, amit az edző húsz fekvővel honorált. Ekkor gondoltam, hogy ez nekem való, mert itt helyén vannak a dolgok. A tizenkét év alatt természetesen voltak megingások, ami a futást illeti, de szerintem a kamaszkor mindenki számára viharos. De most már világos, hogy az életem része és mindig az is marad.
– Miért pont tájfutás?
– Először is a tájfutó verseny annyiból áll, hogy kimegyünk az erdő közepére, és futunk. Létezhet ennél jobb kombináció? Másodszor pedig imádom a csapatomat. Együtt nőttünk fel, mostanra már olyan számomra, mint egy második család. Csak sorolni tudnám még mit szeretek benne. A küzdeni tudásra, az emberi kapcsolatok és a konfliktusok kezelésre nevel.
– Mikor fordult komolyra a sportkarriered?
– 2007-ben lettem először válogatott. Onnantól kezdve pedig nem volt kérdés, hogy hétvégén mit csinálok: versenyekre jártam, plusz napi két edzés. Tavaly volt egy pihenősebb évem. Akkor történt olyan, hogy hazajöttem egy hosszabb nap után és azt mondtam magamnak, hogy most inkább pihenek – ezt most nem tehetem meg, hiszen egy nagy cél áll előttem.
– Mi ez a cél?
– A Főiskolás Világbajnokság, ami augusztusban lesz Csehországban. Most a pörgetősebb időszakban résztávokat futok, a gyorsaság növelése a cél. A hétfő pihenőnap, a többi nap pedig futás.
– Legnagyobb büszkeséged?
– 2012 nyarán Szlovákiában a Junior Világbajnokságon egyéni kategóriában 18. lettem – ez egy álomszerű cél volt, mégis sikerült. Nagyon kemény volt a mezőny, profi futókkal versenyezhettem. De a legbüszkébb mégsem erre a helyezésemre vagyok, hanem arra, hogy ugyanezen a versenyen a váltóban én voltam az első futó, és ott sikerült az élbollyal végigfutnom és ötödiknek beérnem. És bár a társaim lerontották a helyezésünket, számomra egy hatalmas győzelem volt, a kemény munkámnak egyik legszebb gyümölcse.
– Futóként és bíróként is részt veszel a pécsi tájfutó életben…
– Tavaly indult egy versenybírói tanfolyam itt Pécsett, és azt kötelezően ajánlott jelleggel elvégezhettük. Azóta volt pár verseny, amiben én is segítettem. Volt verseny, ahol én voltam a pályakitűző, múlt hétvégén pedig ellenőrző-bíró voltam.
– Mi a helyzet az egyetemi tanulmányaiddal?
– Pécsett a Bölcsészettudományi Karon vagyok végzős hallgató pszichológia alapszakon, valamint az ELTE-n folytatok még levelezőn tanítóképző tanulmányokat. Zsúfoltnak tűnik, de szorgalmi időszakban nem olyan nehéz, úgy érzem még belefér az időmbe. Majd májusban, a vizsgaidőszakban biztosan nem így fogom gondolni…
– Van fontossági sorrended?
Nagyon próbálok odafigyelni a barátaimra, a csapatomra és az iskolás társaimra. Bár most a tanulmányaim is nagyon fontosak, otthoni feladatok tömkelegére és majd a vizsgaidőszakra is koncentrálnom kell. Fontossági sorrendet azonban nem biztos, hogy tudnék állítani, az edzés is rettentően fontos.
[box title=”Névjegy” box_color=”#20a131″]1992 augusztusában született, a Szent Mór Iskolaközpontban végezte általános iskolai tanulmányait, majd ott is érettségizett. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Pszichológia szakán végzős, és a Budapesti ELTE-n végez tanulmányokat. A PVSK-nak 2003 óta tagja. Kiemelkedőbb eredményei: több alkalommal egyéni magyar bajnok és csapatbajnok, Ifjúsági Európa Bajnokságon egyéni 5. helyezést ért el 2007-ben, 2009-ben váltó 6. helyet és a Junior Világbajnokságon egyéni 18. helyezett lett 2012-ben. [/box]
