Egyesek borúlátóak, de van aki örül a technika fejlődésének. A pécsi Focus csoport néhány tagját – legújabb könyvük megjelenése alkalmából – a fotóművészet elmúlt évtizediről kérdeztük.
A Focus csoport nemrég megjelent kötetének címe, Pécs/2013. A háromszázhúsz oldalas könyv a több mint harminchat éve működő társaság tagjai által készített fotókat és Méhes Károly Péccsel kapcsolatos elbeszéléseit tartalmazza. A fekete-fehér fényképek mind tavaly készültek és a hat elismert fotóművész egyedi látásmódja tükröződik bennük.
[note note_color=”#434340″ text_color=”#fefdfd”]A Focus csoport
Az 1978-ban létrejött csoport tagjai Borbély Tamás, Cseri László, Harnóczy Örs, Kálmándy Pap Ferenc, Kovács Attila, dr. Lajos László és Marsalkó Péter már számos kiállításon bizonyított itthon és külföldi galériában.
Bár a rendszerváltás előtt Magyarországon számtalan városban működtek a Focus csoporthoz hasonló, fotóművészeket tömörítő önszerveződő csoportok, mára talán a pécsi társaság az egyetlen, amelyik megalakulása óta jelen van a művészeti életben. Tagjai aktívan végigkísérték a fotográfia alakulását az elmúlt évtizedek alatt. Megkértük a Focus néhány tagját, mondják el, szerintük mi változott az elmúlt 37 évben.
Marsalkó Péter – „Rossz irányba halad a fotóművészet!”
[quote] Elég borúlátó vagyok a fotóművészet alakulását illetően. Felnőtt ugyanis egy új generáció, aki életében nem fűzött filmet be a gépébe, el sem tudja képzelni, hogy milyen az, amikor nem tudja ellenőrizni a kijelzőn a végeredményt. Azonnal látja a hibát, még a helyszínen korrigál, végtelen számú kattintási lehetősége van. Szemben a mi korosztályunkkal, akiknek meg kellett tanulnia a szakma minden fogását ahhoz, hogy a 36 vagy 72 kocka elegendő legyen, és ne menjen pocsékba. Ennél is nagyobb gond: az egyéni látásmódok helyett sokan a szoftvertrendekre épülő fotózást követik. Ráadásul Nyugat-Európával ellentétben Magyarországon nem becsülik meg eléggé generációm nagy fotósait, holott így lehetne igazán példát állítani az új korosztály elé. [/quote]
Kálmándy Pap Ferenc – „Nem baj, hogy sok fotó készül”
[quote] Az elmúlt 30-40 évben rengeteget fejlődött a technika, aminek köszönhetően a fényképezés többé nem kiváltság, hanem mindenki számára elérhető lehetőség. Temérdek fotó készül ugyan, jelentőségük azonban ezzel együtt csökken. A fénykép kevésbé tárgyi emlék ma már, az archiválás régi jelentősége elveszőben van. Úgy vélem, egyáltalán nem rossz dolog, hogy az emberek mindent meg tudnak örökíteni, a végeredményt megosztják az ismerőseikkel, a nagyvilággal. Régen csak az újságokból vagy a tévéből lehetett tájékozódni, mára az internet miatt kinyílt a világ. Az pedig szubjektív ítélet, hogy kinek melyik fotó tetszik, melyiket tartja értékesnek. [/quote]
Cseri László – „Az idő majd eldönti”
[quote]
A jelenben nehéz ítéletet mondani a kortárs művészetről, tisztán látni mindig csak a múltat lehet. El kell telnie egy bizonyos időnek ahhoz, hogy megállapítsuk, fejlődött-e a fotóművészet vagy sem. Technikai értelemben persze volt változás, a fotósoknak meg kellett tanulniuk egy új technikát, a sötétkamrából a számítógépre tevődött át a munka egy része. A digitális fotográfia idővel még azokat is bekebelezte, akik eleinte hadakoztak a fejlődés ellen. Szerencsére Pécs szinte kimeríthetetlen téma az itt élő és alkotó fotósoknak, hiszen az ország egyik legszebb városáról beszélünk, építészetét, művészetét és természeti környezetét tekintve egyaránt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a Focus csoport legújabb könyvében több száz kép szerepel a városról, csak nekem 5-6 ezer képem van Pécsről, az elmúlt években pedig 10 ezer képet csináltam a Zsolnay-negyedről, és nem mondhatnám, hogy kimerítettem a lehetőségeket.
[/quote]
