Az iskola zsidó származású, a holokauszt miatt elhurcolt tanulóinak és tanárainak emlékére avattak táblát a Széchenyi Gimnáziumban szerdán a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja alkalmából.
A táblát Hargitai János megyei kormánymegbízott és Páva Zsolt (Fidesz) polgármester leplezte le, hiszen az iskolából a holokauszt miatt 33 tanulót és két tanárt is haláltáborba hurcoltak.
A megemlékezésen Páva Zsolt elmondta, hogy Pécs egyike volt azon magyar városoknak, ahol a zsidók tekintélyes részt vállaltak a város művészeti, tudományos és gazdasági értelemben vett fejlődésében, fejlesztésében, komoly szerepet töltöttek be a település gyarapodásában. Mindezt az is mutatja, mondta, hogy Pécsett több tábla, hely, műalkotás is őrzi a zsidó származású polgárok emlékezetét.
A polgármester kiemelte: a baranyai megyeszékhelyen zsidók és nem zsidók kiegészítették egymást, évszázadokon át voltak képesek békében, egymást tisztelve élni, egymást erősítve alkotni, dolgozni, teljesíteni. Ez is az alapja annak, mondta, hogy a városban ma is tisztelet övezi a zsidókat, a hozzájuk köthető örökséget.
Schönberger András pécsi főrabbi azt mondta, mindenkinek kötelessége emlékezni a második világháború idején elkövetett szörnyűségekre, ugyanis ezzel is erősödik az az akarat, hogy soha többé ilyen rémtett ne történjen sem Magyarországon, sem a világban.
Kutas József, az intézmény igazgatója emlékeztetett rá, hogy az iskola jogelődjében a holokauszt idején a tanulók harmada zsidó származású volt, s a gyerekek jelentős része szegény, iparos, kereskedő zsidó családokból származott, de az intézményben tanult többek között Breuer Marcell és Forbát Alfréd is, akik még a zsidó üldöztetések előtt elhagyták az országot.
Hargitai János kormánymegbízott azt emelte ki, hogy a holokauszt minden tizedik, az auschwitzi haláltábornak pedig minden harmadik áldozata magyar származású volt. Elmondta, bár hetven év telt el az első gettók és gyűjtőtáborok felállítása óta, még mindig nehéz az emlékezés. A számvetést, tette hozzá, azonban nem kerülhetjük el.
Elmondta: a holokauszt előtt egész Európában arányaiban Magyarországon élt az egyik legnagyobb zsidó közösség, mégis „1944-ben 56 nap elég volt arra, hogy 437 ezer embert kidobjunk az országból”. Aláhúzta: őket nem a haza tagadta meg, hanem a gonosz emberek, akik annak idején szép számmal éltek Magyarországon.
Az emléktábla felavatása után mandulafát is ültettek az iskola udvarán a zsidók emlékezetére.
Az országgyűlés 2000. évi döntése értelmében 2001 óta minden évben április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját, arra emlékezve, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása. A magyar holokauszt hetvenedik évfordulója tiszteletére 2014-ben holokauszt-emlékévet rendeznek Magyarországon.
Az 1941-es népszámlálás alapján – a revíziós lépések után megnövekedett területű országban – 725 ezer izraelita élt. Kétharmaduk meghalt a munkaszolgálat, a deportálások, a tudatos népirtás nyomán. A vidéki zsidóság gyakorlatilag teljesen megsemmisült, a Budapesten élők közül mintegy 100 ezren menekültek meg.
