Nemrég jelent meg cikkünk, melyben édesanyák meséltek az Abszolút Nőnek a szülés utáni első hat hét élményeiről. Olvasóink javaslatára most kétgyermekes anyákat faggattunk arról, hogy bírták a második gyerek érkezése utáni időszakot.
[box title=”Ancsa (32)” box_color=”#bacfc3″ title_color=”#253228″]A lányaim között nincs egészen két év, ami megnehezítette a dolgomat, hiszen a nagy nem értette még, hogy mivel jár egy kistestvér. Ennek ellenére már a terhesség időszakában folyamatosan meséltünk neki a pocakban cseperedő Annáról, együtt énekeltünk neki, simogattuk a hasamat, a játszótéren nézegettük a kisbabákat. Így készítettük elő a terepet.
A szülést követő két hétben Sárára a nagymama vigyázott, így mi teljes nyugalomban össze tudtunk szokni a babával. Karácsonyra érkezett haza, mi pedig kihasználva ezt az alkalmat úgy állítottuk be a dolgot, mintha Annát karácsonyi ajándékba kapta/kaptuk volna. Az éremnek azonban két oldala van, és ez akkor is igaz volt. A téli időszak miatt nagyon nehezen tudtam lekötni Sárát, akinek a korából kifolyólag mozgásos, futkosós játékokra volt szüksége. További nehézséget okozott, hogy 1,5-2 éves korban a gyerekek még saját magukra is veszélyt jelentenek, így szoptatás közben például nem tudtam feltenni az ebédet, mert attól féltem, hogy a nagy véletlenül magára rántja a forró levest.
Arra azért vigyáztunk, hogy lelkileg a nagy ne sérüljön. Minden feladatba, szoptatásba, pelenkázásba bevontuk, együtt mentünk bevásárolni, és engem az sem zavart, ha a játszótéren kellett megszoptatnom Annát. Emellett kettesben is tudtunk időt tölteni.
Mit csinálnál másképp?
Visszatekintve lehet, hogy túl sok volt az a két hét, amíg a nagy távol volt. A mai eszemmel lecsökkenteném maximum egy hétre. Éreztem, hogy ez nem tett jót Sárának, napokig kapaszkodott belém utána. [/box]
[box title=”Eszter (39)” box_color=”#eaeb89″ title_color=”#413c16″]Nyolc év korkülönbséggel nekem valamivel könnyebb dolgom volt. Hétköznap, napközben nem okozott gondot az újszülött ellátása, hiszen a nagyobbik iskolában volt, hétvégén pedig otthon volt a férjem, aki sokat foglalkozott a nagy testvérrel, Katával. Napközben igyekeztem minden házimunkát elvégezni, így mire ő hazajött, addigra nagyjából szabad voltam, és ki tudtunk menni a szabadba. Nórát tologattam a babakocsiban, a nagy pedig biciklizett, játszott körülöttünk.
Féltékenység nem igazán volt a részéről, legalábbis nem vettük észre. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy ő iskolás volt, amikor megszületett a testvére, így a terhességem alatt is sokat beszélgettünk az útban lévő babáról.
Két dolog van, amit én a nagy korkülönbségnek tudok be, az egyik, hogy Kata nagyon sokat aggóik Nóráért, anyja helyett anyja akar lenni, a másik, hogy a most hároméves Nóra olykor visszafelé húzza a már tízéves testvérét. A nagy úgy tud néha veszekedni vele egy műanyag pónin, mintha nem lenne még nyolc másik a gyerekszobában.
Mit csinálnál másként?
Azt hiszem, semmit. Biztosan nem alakult minden tökéletesen, de összességében úgy látom, senki nem sérült a testvér érkezésével.[/box]
[box title=”Patrícia (35)” box_color=”#eeafcf” title_color=”#663955″]A férjemmel mi nagyon odafigyeltünk arra, hogy a nagylányunk ne sérüljön öccse érkezése miatt. Mindig szakítottunk rá időt és sokat szeretgettük, a férjem segítségével pedig többször kettesben lehettem Szofival.
Eleinte próbáltuk a babamódszert, azaz Szofi is kapott egy babát, amivel foglalkozhatott, miközben én Mátét pelenkáztam, vagy altattam, de ez nálunk nem vált be. Másfél éves volt ekkor, lehet kicsi volt még ehhez, így más módszert választottunk. Természetesen felügyelettel és csak rövid időre, de engedtük a lányuknak, hogy megfogja, dajkálja az öccsét. Így ő is részese lehetett a családnak, és a kicsi körüli tevékenységeknek. A fürdetésben is mindig segített, hozta a kellékeket, amikor pedig Máté nagyobb lett, akkor mindig a nagy kádban fürödtek együtt.
Nagyon nehéz és fárasztó időszak volt ez, még úgy is, hogy édesanyám támogatására is számíthattunk. Előfordult, hogy szoptatás közben mesét olvastam a nagyobbnak.
Mit csinálnál másként?
Talán semmit. Inkább a többi anyukának tanácsolnám, hogy tényleg vegye komolyan a nagyobb gyerek igényeit. Töltsön vele külön is időt, csináljanak együtt programokat. Abba a játékba viszont nem mentem bele, hogy eleget tegyek Szofi kérésének, miszerint ő is cumisüvegből akar inni, pelenkát szeretne viselni és a kezünkben szeretne elaludni. [/box]
[box title=”Márta (44)” box_color=”#eba5a3″ title_color=”#7c3241″]Mi tudatosan készültünk a kistestvér érkezésére. Bár a második csemete csak öt év múlva érkezett, de előtte sokat beszéltünk róla Rebekának. Amikor elpakoltunk egy játékot, vagy eltettük a cumisüveget, akkor mindig mondtuk, hogy ez majd a kis tesóé lesz, majd ő fog belőle enni stb.
Szerintem ideális időben jött a második lányunk, Zsanett. Ebben a korban a gyerekek nagyon szeretnek anyáskodni, gondoskodni a náluk kisebbekről. Úgyhogy a nagy lánynak ez inkább öröm volt, mint negatív élmény. Ezen kívül igyekeztünk a legkevésbé kizökkenteni őt a saját kis életéből. Ugyanúgy mehetett játszani a barátaival, vagy a nagyszülőkhöz, mint azelőtt. Az édesapjával pedig sok programot szerveztek közösen.
Tény, hogy nagyon kevés idő jut ilyenkor a házimunkára, vagy saját magunkra, de nem szégyen segítséget kérni. Mi például az iskolából hoztuk az ebédet, és egy ideig nem főztem. Az elvesztegetett időt nem igazán lehet utólag pótolni.
Mit csinálnál másként?
A nevelésben semmit, talán valamivel hamarabb vállaltam volna második gyereket. Nem sokkal, mondjuk két évvel előbb. [/box]
