Tudtad, hogy már a rómaiak is bikiniszerű szerkóban fürödtek? Aztán persze hosszú-hosszú ideig a szemérmesség volt leginkább jellemző a fürdőruhákra, mígnem nagy küzdelmek árán ismét az apró, sokat mutató fazonok vették át az uralmat a strandokon. Bemutatjuk a fürdőruha történetének legfontosabb állomásait.
Ledér görögök
A görög és római fürdőket tisztálkodásra használták, így természetesen akkor volt igazán hatékony a tevékenység, ha azt minél kevesebb ruhában végezték. Éppen ezért kb. i. e. 200-tól i. sz. 500-ig a nők meztelenül vagy a mostani bikinikhez hasonlító, szalagszerű felső- és rövid alsó részben fürdőztek. Természetesen a nemek nem keveredtek, külön termek álltak rendelkezésre a nők és a férfiak számára. A közfürdők ez után egy időre eltűntek, és csak a viktoriánus korban lett ismét divatos a fürdőzés.
Semmi meztelenkedés!
A 18. századtól újra népszerű lett a strandolás a sportokkal együtt. A hosszú, köntösszerű ruha tulajdonképpen az utcai öltözet mása volt, vászonból, lüszterből vagy kartonból készült, fodrokkal díszítették, fekete fürdőharisnyát viseltek hozzá. A viktoriánus kor konzervatív nézeteinek megfelelően az alsó szegélyekbe súlyokat varrtak, nehogy felemelkedjen a vízben vagy alákapjon a szél.
Csak nem egy comb?
A 20. század sok változást hozott a nemi szerepek tekintetében, a nők választójogot kaptak és nem kellett tetőtől talpig eltakarniuk magukat a strandon sem. Az úszás versenysport lett, a hölgyek is elkezdtek úszni, így a fürdőruhának funkcionálisnak kellett lennie. Gyapjúból készültek az egyrészes úszódresszek, sokkal rövidebbek voltak, nem fedték már a combot, kényelmesebb viseletet jelentettek.
Már majdnem az igazi
A harmincas évek fürdőruhái már egészen hasonlóak voltak a mostaniakhoz, latexből készültek, teljes egészében láthatóvá tették a karokat és a lábakat. A negyvenes években már feltűnt a bikini elődje, de ez még lényegében egy kettévágott fürdőruha volt.
Nini, bikini
Louis Réard, autómérnök a II. világháború alatt vette át a családi csipkeverő üzemet, és unalmában találta ki a kétrészes fürdőruhát – bemutatását egyetlen korabeli modell sem vállalta. A nagy bemutatót 1946. július 5-én tartották meg a párizsi Deligny uszodahajón. A ruhadarabot a Marshall-szigetcsoporthoz tartozó Bikiniről nevezte el a feltaláló, ahol akkoriban az amerikaiak atombomba-kísérletet végeztek. A köldököt is kivillantó szerkó természetesen hatalmas port kavart, az európai strandokat azonnal meghódította, az amerikaiak viszont nem adták be rögtön a derekukat. Ami az anyagot illeti, a ’60-as évekre itt is fejlődés mutatkozott, a spandex térnyerésével a fürdőruhák fényesebbek lettek és hamarabb megszáradtak.
Mellek és popsi
Egy bécsi divattervezőnek, Rudi Gernreich-nek köszönhetjük a monokinit: 1964-ben rukkolt elő az ötlettel, hogy kár eltakarni a hölgyek kebleit. A ’80-as években megjelent a tanga is, aztán jöttek a megkötős és a magasan szabott fazonok. Mostanra pedig nagy divat lett a pánt nélküli bikini és az egyrészes fürdőruhák is egyre különlegesebb fazonokban kaphatók. Napjainkra minden igényt kielégít a fürdőruhapiac, nincs olyan szín, minta és fazon, ami ne lenne elérhető.
A férfiak
A viktoriánus korban az urak keresztben csíkos, hosszú ujjú pamuttrikót és hosszú lábszárú kezeslábast hordtak a pancsoláshoz. Utána náluk is az egyrészes fazonok mentek, jött a fecske, majd a nadrág egyre rövidebb és feszesebb lett. Ma már a férfiak is sokféle fazonból válogathatnak a szörfnadrágtól kezdve a sorton keresztül a pici úszógatyáig.
Források: cultura.hu, mult-kor.hu
Fotók: cnn.com
