Tíz könyvet és megszámlálhatatlan tanulmányt írt a marketingről, a kereskedelemről, a fogyasztókról, vezette az Országmárka Tanácsot, tagja a Magyar Tudományos Akadémiának, tanít a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán, emellett saját marketing tanácsadó céget vezet. Az ország egyik legismertebb trendkutatójával, dr. Törőcsik Máriával beszélgettünk munkáról, gyermekvállalásról, Pécsről és arról, hogy írói vénáját nem csak szakmai berkeken belül kamatoztatja.
– Az emberek iránti kíváncsiság elengedhetetlen az Ön szakmájában. Milyen apróságokban mutatkozik ez meg a mindennapokban?
– Nagyon szeretem figyelni az embereket, fél füllel belehallgatni ártatlannak tűnő csacsogásokba. A budapesti tömegközlekedés például tökéletes terep a „vizsgálódásra”, ezért ha tehetem busszal, villamossal vagy metróval járok-kelek a fővárosban.
– Az örök lelkesedésen kívül mi lehet a másik tényező, ami oda vezetett, hogy mára az ország egyik legismertebb trendkutatójaként tartják számon?
– Véleményem szerint a fegyelmezettség az egyik legfontosabb kulcs a sikerhez. Bizonyos döntési jogkörök és lehetőségek eléréséhez szükséges letenni az asztalra valamit. Rengeteg tehetséges, „jó fejű” , tájékozott embert ismerek, de sokan közülük képtelenek kimeneteket produkálni. Azaz nem tudnak produktumot teremteni, ami megmutatná, hogy mit is tudnak ők valójában. Bele lehet szeretni a gondolkodásba is, csak annak soha nincs vége. Meg kell mutatni időnként, hogy az ember hova jutott, oda kell tenni a pontot valahová, és el kell fogadni, hogy a végeredmény nem tökéletes.
– A trendek jó ismerőjeként mit gondol, meddig tarthat az a tendencia, hogy a párok egyre későbbi időpontra tolják ki a gyerekvállalást?
– Kvázi egy megatrendről beszélünk, ami hosszú időre befolyásolja a társadalom formálódását. Ez a szélsőséges állapot azonban nem tarthat örökké, lassan-lassan felüti majd a fejét egy ellentrend, de hogy mikor jelennek meg az első fecskék, akik szándékosan huszonévesen vállalnak gyereket, azt nem lehet megjósolni. Én mindenesetre úgy gondolom, hogy ez lenne egészségesebb mind a szülők mind pedig a gyerekek számára. Én fiatalon, egyetemistaként lettem kétgyermekes édesanya, és nem bántam meg, minden spontánul, a maga természetes módján alakult.
– Szakmai hírneve miatt valószínűleg az ország bármely városában megtalálná a munka, ön mégis Pécsett él. Miért?
– Úgy érzem Pécs szembe megy a trendekkel, de a szó pozitív értelmében: lassú, nyugodt, vannak modern és tradicionális részei, belátható, elérhető, meleg és otthonos. Annyira sajátos hangulata van, és hosszú évek múltán is új és új elemek fedezhetők fel benne. Számomra mindig felüdülés a megérkezés a zajos nagyvárosokból, nem szívesen költöznék el.
– És ha a Törőcsik Máriát a trendkutatót kérdezem?
– Akkor azt válaszolom, hogy van hiányérzetem. Nagy bánatom, hogy soha senki nem mer vállalni egy határozott pozíciót a város önmeghatározását illetően. Döntsük el, hogy miről szól ez a város, ne öt dolgot akarjunk üzenni, hanem csak egyet, de azt határozottan. Csak egy példa: ha azt állítjuk, hogy Pécs az underground zene városa, akkor tegye oda a városvezetés azt a pénzt, energiát és médiafelületet, ami által ez a város azzá válik. Ettől még nyugodtan lehet kesztyűt gyártani és kisvonattal jönni-menni, csak jelöljünk ki egy irányt. Mindenkinek úgysem lehet megfelelni.
– Mi a nagy „szerelem” az életében?
– A családomon és a munkámon kívül Toszkánáért rajongok, feltöltődést ad az a harmónia, ami a tájat uralja, és ugyanez a végtelen egyszerűség és kiegyensúlyozottság jellemző az ételekre is. Majdnem minden évben visszajárunk ide, és a szálláson gyakran együtt főzök a mammával. Ellesem tőle az eredeti olasz recepteket, amikből egyébként 2008 óta formálódik egy szakácskönyv, de eddig még csak a családomat örvendeztettem meg vele.
