A szépség szubjektív. Ízlések és pofonok. Kinek a pap, kinek a papné. Ilyen és ehhez hasonló közhelyből és mondásból rengeteget ismerünk. De vajon hihetünk nekik? Valóban igaz, hogy a szépség egyéni értékelés kérdése? Hát nem. Pécsi kutatók (is) kimutatták, hogy a szépség Amerikától Ázsiáig egyforma vonásokon alapszik.
A szépség témakörén belül világszerte számtalan kutatást végeztek az elmúlt évtizedekben, közülük némelyek rámutattak arra, hogy már a néhány hetes csecsemők is fogékonyak a szépségre, azokat az embereket (arcokat) figyelik ugyanis intenzíven és hosszasan, akiket mi felnőttek is vonzónak látunk. Amerikai vizsgálatokból pedig az derült ki, hogy etnikumtól, kultúrától, bőrszíntől függetlenül hasonló arcokat találunk esztétikusnak.
Bár ez csak néhány példa volt – prof. Bereczkei Tamás, a Pécsi Evolúciós Pszichológia Kutatócsoport vezetője egy korábbi Nyitott Egyetem előadásban elmondta – a témán belüli vizsgálatok egybehangzó eredményei alapján arra lehet következtetni, hogy a szépség megítélése sokkal mélyebben gyökerezik, mint a globalizáció, illetve az éppen aktuális szépségideál térnyerése.
A napjainkban uralkodó elméletek szerint a szépség iránti érzékenység azért fejlődött ki a Föld egész területén, mert az az egészségesség és a termékenység egyfajta szignálja, és azok az őseink, akik az ilyen, átlagosnál jobb kondíciójú partnerrel párzottak, életképesebb utódokat tudtak a világra hozni – mondja már dr. Meskó Norbert, a pécsi kutatócsoport tagja, pszichológus, főiskolai docens.
A témáról bővebben…
[youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=RBs4E4_9aAA” width=”670″]
A szépség tehát a jó génekről árulkodik. Egy szabályos, szimmetrikushoz közelítő arc tudat alatt azt üzeni a többi ember számára, hogy az illető erős immunrendszerrel rendelkezik, illetve ellenállóbb a szervezete a külső behatásokkal szemben.
Tény ugyanakkor, hogy a szabályos arcoknál sokkal nagyobb vonzóerővel bírnak a szabálytalan arcok. Persze egyáltalán nem mindegy az eltérések hogyanja és mértéke – teszik hozzá a pécsi szakemberek.
A férfiak esetében egyszerűbb a helyzet, ők a vizsgálatok során minden esetben a nőies, feminin vonásokat tartották vonzónak, melyek egyébként a szervezet ösztrogénszintjéről árulkodnak. Ilyenek például a nagyobb szemek, a kisebb orr és áll, a teltebb alsó ajkak, a párnázott járomcsont stb.
Érdekesség viszont, hogy a férfiak számára a nők fiatalságjegyei mennyire meghatározóak. Egy felmérés szerint az igazán híres, sikeres női sztárok arcarányai egy 11 éves lány arcarányaival egyeznek meg.
A nők vonzalma ennél valamivel bonyolultabb, a vizsgálatok arra az eredményre jutottak, hogy a nők havi ciklusuk termékeny időszakában a maszkulin vonásokkal bíró férfiakat (széles járomcsont, nagyobb orr és áll, kisebb szemek stb.) részesítették előnyben, míg máskor a „lányosabb” arcú férfiakat tartották vonzónak. Ennek oka, hogy a termékeny időszakban – tudat alatt – az értékes gének „megszerzése” a cél, míg más esetben olyan férfiakat szeretnének maguk mellett tudni, akik képesek és hajlandóak részt venni a gyerekek gondozásában és a családi életben.
