A pécsi vásártér legérdekesebb része minden bizonnyal a zsibvásár. Lehet ott kapni mindent, lézernyomtatótól és mosógéptől kezdve babafejekig, használt és olvashatatlan CD-lemezekig, fél pár zoknin keresztül az atomrakétákig, tényleg mindent. A „Mindent el lehet adni” rovat keretén belül ellátogatunk a Dél-Dunántúl legeklektikusabb kincsesbányájába, hogy szemügyre vegyük a legfurcsább portékákat, és hogy megismerjük a mögöttük álló embereket.
Névtelenségbe burkolózó legújabb alanyunk a zsibvásár legnagyobb régi pénz-, jelvény-, és kitüntetés-gyűjtője. Épp ezért megtévesztőek a naivan nézelődők szemét elsőként megragadó különböző játék-kamionok, ős öreg lexikonok, és porcelán csecsebecsék, melyek szőnyegének végében találhatók. Ezek ugyanis csak a portéka járulékos, változó részei, amit csak azért hoz ki, hogy megszabaduljon tőlük.
Persze nincs ez másként az érme- és kitűző gyűjtemény darabjaival sem, ugyanakkor árusunk azt azért hozzátette, hogy amit nála látunk, az mind megvan neki már egyszer, hisz csak azokat a műtárgyakat adja el, amik az otthoni polcon csak a helyet foglalják. Ebből kifolyólag nincs is igazi vagyonokat érő rejtélyes kincs nála, ugyanis azokat – mint minden igazi gyűjtő – otthon tartja, saját örömére.
Csak pár éve jár ki a vásárra, a gyűjtögetést viszont már 25-30 éve kezdte, szóval tudja, hogy miről beszél, mikor azt állítja, hogy az árusításra bocsátott kitüntetés- és jelvénygyűjteményében nincs két egyforma darab. Ez pedig szerinte nagyban hozzájárul ahhoz, hogy kifejezetten gyorsan kialakult egy visszatérő vendégköre, akik megvesznek a Rákosi- és Kádár-kor ereklyéitől. Hozzátette azonban, hogy a legtöbben még így sem vásárolnak túl sokat tőle, inkább csak gyerekeiknek mutogatják a régmúlt tárgyait, melyek számukra még jelentettek valamit.
– Vannak bogaras emberek – mondja mosolyogva, majd érmegyűjteményére mutatva elkezd mesélni a nála található pénzekről, melyek közt vannak pár éve kivont, limitált-, és ünnepi kiadású érmék, ugyanakkor találhatunk nála különböző fémpénzeket a római birodalom korából is.
Kérdésünkre elmondja, hogy az érmék ára pár száz forinttól több ezer forintig terjed, míg a kitüntetések átlagára körülbelül 500 forintra tehető. Gyorsan hozzá is teszi, hogy értelemszerűen nem a vásározásból tartja fent magát, viszont szerinte a felesleges apróságoktól itt a legkönnyebb megszabadulni. Az értéktelen érméit épp ezért gyakran az arra járó, nézelődő kisgyerekeknek adja ajándékba, akik valami drága régészeti ereklyének hiszik azokat.
Azt azonban már nevetve teszi hozzá, hogy emellett sok fiatal vesz tőle különféle „kiváló dolgozó” feliratokkal ellátott jelvényeket és kitüntetéseket, amiket aztán bulikban ajándékoznak oda a szakácsoknak, vagy a házigazdáknak.
A sorozat első része IDE KATTINTVA olvasható.