A magyar fodrászok közül egyedül ő jutott ki arra a nemzetközi versenyre, amelyen a világ minden tájáról megmérettetik magukat a hajszobrászok. A Visionary Award egy különleges show része, ahol igazából nem is frizurákat, hanem műalkotásokat vár a szakma krémjéből álló zsűri. A pécsi Eszteri Zsófi, a Dudás-Hajas Szalon fodrásza október 12-én csaknem harminc finalistával veszi majd fel a versenyt a londoni Royal Albert Hall-ban.
– A kompozíció, amit alkottál, igazán festményszerű. Mi ihlette az alkotást?
– Nem utcai, hordható frizurát szerettem volna létrehozni, és ezen a megmérettetésen nem is ez volt a cél. Ha egy versenyre készülök, akkor inkább textúrában gondolkozom, és sokkal inkább a művészetet használom ihletőül, mint mondjuk a divatfotókat. Talán furcsán hangzik, de úgy tekintek a haj elkészítésére, mint egy szobor megformálására. Jelen esetben a szürrealizmus volt a kiindulópont.
– Ezt hogy kell érteni? Hogyan készítetted el a modell haját?
– Jelen esetben a hálószerű hatás volt az elképzelésem, a megvalósításhoz pedig végül nem a modell saját tincseit, hanem póthajat használtam. Az elkészítés pontos menete azonban hadd legyen szakmai kulisszatitok.
[note note_color=”#d0c4de”]
Mi az az Visionary Award?
Ez a világverseny egy évtizedek óta futó bemutató, az Alternative Hair Show része. A hajshow maga a jótékonykodásról szól, ám évekkel ezelőtt megálmodták mellé a Visionary Award-ot, ami minden évben kivételes lehetőséget kínál a feltörekvő fodrászgenerációnak. A verseny első fele egy fotópályázat, a döntősök pedig élőben is bemutathatják a frizurákat a londoni Royal Albert Hall színpadán. [/note]
– A végeredmény nem csak a hajon múlik, ez csapatmunka, ahol a ruhán, a fotóson és a sminkesen kívül a modell is nagy szerepet játszik. Mennyire könnyű megtalálni a megfelelő embert?
– Van, hogy csak úgy besétál a szalonba egy potenciális arc, van, hogy komoly kutatómunkát kell végezni. Jelen esetben nagyon sokat keresgéltünk, mire megleltük az igazit. Vékony, fehér bőrű, szőke, kék szemű lányt képzeltem el. Borka az utolsó pillanatban találtuk meg, és ő volt az, akit végig kerestem. A csapat többi tagjáról pedig annyit, hogy a ruha készítője a húgom, a sminkes pedig a legjobb barátnőm. Bennük maradéktalanul megbíztam.
– Ha már itt tartunk, miből készült a modell ruhája?
– Sokan feltették már ezt a kérdést, mert a fotó alapján szinte eldönthetetlen. Mindenképpen valami durva textúrát szeretettem volna, ami kontrasztot mutat a lány törékenységével, így a papírra esett a választásom. Szerencsére divattervező növendék testvérem tudott bánni az anyaggal, mivel ebben a félévben pont papírral kellett sokat dolgozniuk.
– A Royal Albert Hall hatalmas, a show pedig fergeteges. Nem uralkodott még el rajtad a pánik?
– Két évvel ezelőtt megnyertem a Hajas-kupát. Ekkor az volt a nyereményem, hogy kimehettem az Alternative Hair Show-ra, mint néző. Meghatározó élmény volt, és a „mit keresek én itt?” érzés mellett eldöntöttem, hogy egyszer felállok erre a színpadra. Nem félek, inkább nagyon boldog vagyok, hogy ez most valóban teljesült. A szakma csúcsa mond majd ítéletet a munkámról.
– Mi lesz az első dolgot, ha esetleg első, vagy kiemelkedő helyezést sikerül elérned a versenyen?
– Első dolgom az lesz, hogy felhívom a családom.
