Mindenki emlékszik arra, hogy a szülei vagy az óvónénije milyen mondókákkal, versikékkel szórakoztatta őt gyermekkorában. Alapvetően ezek a sorok ragadnak meg a fejünkben, így szülőként talán nehezünkre esik nyitni, és leváltani a népi rigmusokat. Pedig megéri, mert a kicsik nagyon csípik, ha a mondókában felbukkan a mobiteló vagy a távirányító.
Tulajdonképpen nincsen semmi baj azzal, ha valaki szülőként tart az újdonságoktól és Zelk Zoltánon, Nemes Nagy Ágnesen és Weöres Sándoron kívül nem mer mást leemelni a könyvespolcról. A kicsi nem fog megállni a fejlődésben, és semmiféle elhúzódó kórság nem fenyegeti azokat a gyerekeket, aki a Katalinka szállj-szerű gyöngyszemeken és Halász Judit dalain nőnek fel. Pusztán csak arról van szó, hogy a gyerkőcök otthonosabban érzik magukat, ha a nekik kántált (jobb esetben szépen ritmizált) versikékben felbukkannak számukra ismerős tárgyak és szavak – mondja Szabó Veronika, a PTE Nyelvtudományi Tanszékének tanársegédje.
– A gyerekeknek alapvetően a hangzás és a ritmus a legfontosabb, a tartalom sokszor nem is érdekli őket, de ha a szövegben felismernek olyan dolgokat vagy jelenségeket, amik nap mint nap előfordulnak a szűk környezetükben, akkor jobban tudnak azonosulni a verssel, és ez örömérzetet okoz nekik – magyarázza a szakember.
Egyik kedvencünk Varró Dániel verse alapján
[youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=yVHs2BiReqA” width=”670″]
Bende Kornélia, a Dúdolda Zeneóvoda vezetője és zenésze a gyakorlatban folyamatosan igazolni látja ezt a feltevést. Mint mondja, Varró Dániel megzenésített költeményeit például imádják a gyerekek.
– Eleinte egy kicsit idegenkedtem Varró Dani szabatos, szlenges szövegeitől, szóhasználatától, ám minél többet hallgattam, annál jobban megkedveltem, a gyerekeknek pedig nagyon tetszett. Valószínűleg azért, mert nem mesterkélt, a hétköznapi történéseket foglalja rímekbe, mégis megfelel a „jó gyerekvers” elvárásoknak.
Épp ezért érdemes nyitni a kortárs szerzők felé.
[note note_color=”#ffb466″]
Varró Dániel talán nyelvileg az egyik leghumorosabb magyar kortárs költő, akinek verseit nemcsak a gyerekek, hanem a szülők is nagyon élvezhetik.
Lackfi János és J. Kovács Judit Százérintő című kötete kifejezetten a játékos mondókákra specializálódott, nyelvileg és az általa megidézett tárgyi környezetben is modern hatású. A lift, az autó, a mobiltelefon metaforává válnak ezekben a négy–hat soros versekben, ráadásul a játékleírások is szellemesek.
Nyulász Péter mondókái kifejezetten beszédfejlesztőek, ilyen például Zsubatta! című kötete is, amely a pár hónapos kisbabától a kisiskolás korosztályig mindenkihez szólnak.
És itt van Bartos Erika, akit legtöbben Bogyó és Babóca meséiről ismernek, pedig verseit is érdemes olvasgatni, mert szintén a mai kor gyermekeinek problémáit szedi rímekbe, sokszor igen érzelmes formában.[/note]
Összegzésként Szabó Veronika és Bende Kornélia egyaránt azt tanácsolja a szülőknek, hogy vegyítsék a régit és az újat, és próbáljanak meg minél szélesebb palettával dolgozni az otthoni mondókázás közben.
