Mumusok az ágy alatt, sárkányok a szekrényben, boszorkányok, bohócok és a sötétség. Ez csak néhány azok közül a lények és jelenségek közül, amiktől rettegnek a gyermekek. Jóllehet ezeknek a félelmeknek nagy része óvódás korban jelentkezik, van, hogy nem is szabadulunk meg tőlük. Pécsi pszichológust kérdeztünk, vajon mi okozza, hogy mitől kezdünk rettegni gyermekkorban.
A legfontosabb leszögeznünk, hogy a félelem egy természetes érzés, nem szabad azt hinnünk szülőként, hogy a picinek valami baja van, ha valamitől fél. Korosztályok szerint változik az, hogy a gyerek milyen jellegű lényektől és jelenségektől tart, ez az értelmi fejlődéstől függ, hiszen ahogy a gyerek ismeri meg a világot, ahogy fejlődik értelmi képessége, a fantáziája is egyre élénkebbé válik.
Goldmann-né Fehér Hajnalka pécsi gyermekpszichológus elmondja, hogy vannak velünk született félelmek. Ilyen a sötétségtől való félelem, ami valószínűleg egy evolúciós „hagyaték” mivel többé kevésbé mindenki érint, mégsem tudni, hogy pontosan mi az oka. Eredendően félünk még az erős zajoktól és hangoktól (lásd mikor felpattanunk ha hirtelen becsapódik egy ajtó) és például az egyensúlyvesztéstől is. Természetesen ezek a félelmek is csökkennek idővel. Nyolc hónapos kortól előkerül a szeparációs félelem, amikor a pici a szülő távollététől szorong, ám ez a későbbi években elhalványul.
– Ahogy telnek a hónapok és az évek, a kicsi egyre jobban önálló lesz, felfedezi a világot, de ezzel együtt rájön, hogy „egyedül van” a világban, ezáltal egyre több félelem keletkezik benne – így a pécsi szakember. Hozzáteszi, hogy ezek az érzések óvódás korban csúcsosodnak ki, hiszen ahogy élénkül a fantázia egyre több dologtól kezd viszolyogni a gyermek és a gyermeki gondolkodásmód ebben a korban még nehezen választja szét a reálisat az irreálistól.
Változnak az érzések
Egy csecsemő érthető módon teljesen más dolgoktól fél, mint egy óvódás vagy mint egy általános iskolás. Míg pici babaként inkább a sötétségtől félünk, később, ahogy a logikai készségeink fejlődnek, átalakul félelmünk például a betörőktől való félelembe. A pszichológus elmondja, hogy bizonyosak megszűnnek, mások meg inkább átalakulnak.
Nem mindegy, hogyan félünk
Vannak az úgynevezett természetes félelmek, például gyermekeknél az esti időszakban előjövő szorongások. Ám fel kell ismernünk szülőként, ha a gyermekünk félelme kezd átfordulni szorongásba és rettegésbe. Ezt okozhatja túl erős szülői düh, magas elvárások, kis testvér születésekor a szülői szeretet másfelé irányulása is például. Ha a félelem átveszi az uralmat, napközben is a gyermek felett a hatalmat, és a napi játékban is akadályozza a picit, akkor érdemes felkeresni szakembert, hogy könnyebben megszabadulhasson negatív érzelmeitől.
[box title=”Hogy kezeljük?” box_color=”#4b8cd8″]
Szülőként meg kell tanulnunk komolyan venni, nem elbagatelizálni és utána járni a félelmeknek. A realitásban jó tartani a gyermeket, célravezető, hogy átgondoltan, előkészületekkel kontaktust létesítünk a félelem tárgyával. Goldmann-né Fehér Hajnalka szerint ha például a bohóctól fél a gyerek, meg kell neki mutatnunk egy bohóc orrát, vagy maszkját, hogy lássa, nincs mitől félni. Ha az ágy alatti „lényektől” fél, fel kell kapcsolni a villanyt, és megmutatni neki, hogy valójában nincs is ott semmi. Vagyis anélkül, hogy kinevetnénk a picit, járjunk a dolog végére, és ismertessük azt meg a gyerekkel is, hisz inkább félnek a gyerekek az ismeretlentől.[/box]
