Hirtelen haláleset, egy nem várt tragédia. Egy szeretett ember elvesztésének feldolgozása egyre nehezebbé válik napjainkban. Talán ezért is lehet feltörekvőben egy olyan tendencia, amelynek révén a gyászfolyamatok egy része az internetre, a közösségi oldalakra helyeződik át.
A Facebookon már biztosan mindenki találkozott részvétnyilvánításokkal, „gyászjelentésekkel”, sajnálatos halálhírekkel. De szinte mindenki ismeri a Gyertyaláng.hu oldalt és a hasonló online felületeket, „virtuális temetőket”. Sőt az egyik legnépszerűbb képmegosztó applikáción az Instagramon is találkozni elhunytak síremlékeit ábrázoló fotókkal.
Nagyon furcsa helyzet ez, ebből kifolyólag az embereket is megosztja, ha az online felületeken szomorú bejelentéseket és együtt érző szavakat olvasnak. De vajon mi az oka ennek a tendenciának?
Először is nem szabad elfelejteni, hogy az elmúlt évtizedekben – megközelítőleg az 1950-es évektől – a halálkultúra kezd átalakulni. Régen az ember egy közösség részeként gyászolt, senki sem maradt magára az érzéseivel, a közösség tagjai mindig számíthattak egymás támogatására. A rítusok egy része azonban mára teljesen eltűnt, míg egy másik részükre a változás, az átalakulás a jellemző – magyarázza Mucsi Georgina, a PTE BTK TKI Közösségi és Szociális Tanulmányok Tanszék egyetemi tanársegédje, a halálhoz való viszonyulással, gyásszal foglalkozó szakember.
– Manapság egészen új rítusok is kialakulóban vannak. Ilyen például a fentebb már említett internet-temető. Létezik internetes siratószoba is, ami képeivel, zenéivel segíthet a gyász megélésében és feldolgozásában. Továbbá megtalálható a világhálón az internetes napló, a blog formájú emlékezés és a virtuális emlékállítás egyaránt. E modern, kialakulóban lévő rítusokat az érzelmeken túl a technikai újításokhoz igazítják – fejti ki Mucsi Georgina.
Vagyis kicsit ellentmondásosan: az intimitás a nyilvános világhálón él tovább. Az interneten működő kis közösségek lehetőséget teremthetnek, hogy a halál és a gyász társadalmi tabuja oldódjon.
Erre valószínűleg azért is van szükség, mert a társadalom egyre kevésbé segít a veszteség feldolgozásában, a hitnek és vallásnak is csökkent a szerepe, a család tagjai igyekeznek elfojtani az érzelmeiket.Aki mégis átéli a gyász fájdalmát, a környezetében élők tehetetlenséget éreznek a vele való találkozásokkor.
Úgy tűnik egyre kevésbé tudunk mit kezdeni ezzel az élethelyzettel. Ez pedig komoly probléma, mivel az át nem élt gyásznak súlyos következményei lehetnek, az elfojtott érzések egy életen át visszahathatnak ránk – mondja a szakember.
– A gyászolók körében a halál és a megbetegedések aránya emelkedik. Ha pedig megküzdési stratégiáink nem jól működnek, és több feldolgozatlan veszteségélmény egymásra rakódik, az akár generációkon át tartó, fel nem dolgozott gyászt eredményezhet.
Így tulajdonképpen bármilyen szokatlannak is tűnnek ezek a virtuális terek, végeredményben egyáltalán nem ördögtől valók. Jól eshet és segíthet a gyászolónak, ha látja, hogy milyen sokan szerették az elhunyt hozzátartozóját, és az elvesztése nem csak neki okoz fájdalmat vagy hiányérzetet, érzéseivel nem marad egyedül, megoszthatja azt másokkal is. Az pedig csak megszívlelendő jó tanács lehet, hogy szükség van a társadalmi szemlélet átformálására. A gyász és a fájdalom is részei életünknek, nem egy eltitkolandó, személyes ügy – ezt érdemes már gyermekkorban elkezdeni.
