Százhuszonöt éve, 1885. október 12-én tették meg az első kapavágást a budapesti Tömő – ma Kossuth Lajos – téren az Országház építői.
„Az országgyűlés mindkét házát befogadó állandó országháznak… építéséről” 1880-ban született törvény, helyszínnek végül a Tömő teret jelölték ki. Az 1882-ben kiírt tervpályázatra 20 pályamű érkezett, ezek közül Steindl Imre terveit valósították meg. Az eklektikus-neogótikus stílusú épület méreteire jellemző, hogy belsejében mintegy ötven lakóház férne el, ez Magyarország legnagyobb épülete. Az 1885. október 12-én megkezdődött építkezést Steindl vezette, de művét már nem láthatta készen, mert 1902. augusztus 31-én meghalt.
A tizenhét éven át tartó munkák során mintegy 176 ezer köbméter földtömeget mozgattak meg, 40 millió téglát húztak fel, félmilliónál több díszkövet faragtak a falak díszítésére. A kor leghatalmasabb beruházásán a jelszó „magyar anyagból, magyar technikával, magyar mesterekkel” volt, ami egész iparágakat lendített fel.
A 268 méter hosszú, középen 123 méter széles, a kupola tornyával 96 méter magasra emelkedő, 18 ezer négyzetméter alapterületű épület alapteste egyetlen, 2-5 méter vastag betonlemez, amely a dunai kavicsba vert vörösfenyő cölöpökön nyugszik. Az épületben 10 belső udvar, 27 kapu, 29 lépcsőház és 17 lift található, itt valósult meg az országban az első távfűtés, a kor első vonalába tartozott szellőzése és világítása is.
Esztétikailag a Duna felőli oldal a főhomlokzat, de a hivatalos főbejárat a Kossuth térről nyílik. Az elrendezés a kétkamarás parlament funkcióihoz alkalmazkodik, az alsó- és a felsőház önálló két szárnyának összekötő kapcsa a hatalmas kupolacsarnok. Az épületet kívül 88, belül 152 szobor díszíti, a belső díszítésekre 40 kg aranyfüstöt használtak fel. A Kossuth téri főhomlokzat kiugró középrésze a delegációs termet és a barokk díszlépcsőházat foglalja magába, ennek freskóit Lotz Károly festette, a főkapu bronz oroszlánjait Markup Béla tervezte.
Az Országházban 1894. május 5-én tartották a bokrétaünnepet, a félkész épületben 1896. június 8-án, a millennium idején gyűltek először össze a honatyák. Az első országgyűlést 1902. október 8-án tartották itt, a munkálatok teljesen 1904-ben értek véget. Az épület Budapest egyik jelképe, a korona áthelyezése, 2000 óta évente közel egymillió látogató tekinti meg.
A magyar rendi törvényhozás több száz évig Pozsonyban ülésezett, de az első népképviseleti parlament 1848-ban már Pesten ült össze. A Ház a kiegyezés után a Sándor (ma Bródy Sándor) utcában, a mai Olasz Intézetben tanácskozott – a palotát Ybl Miklós tervei alapján 1865-66-ban tíz hónap alatt építették ideiglenes országháznak.
