Ősz végén, a lombhullatás lepergésével emberek tömegei állnak neki elégetni a szerves zöldhulladékot. Lenne megoldás a büdös, füstös, szennyező – akár még tüdőrákot okozó – eljárás helyett? Igen! És még válogathatnánk is a környezettudatos módszerek között. Összeszedtünk párat!
Az avar és a kerti hulladékok égetése már széles körben elterjedt módszer az utolsó falevél lehullását követően. Nem kell ahhoz szakembernek lennünk, hogy megállapítsuk, a töménytelen füst káros a környezet és az emberek egészségére is. Az égetés során ugyanis a szerves anyagból hamu keletkezik, ami ekkora mennyiségben igen káros ránk és a környezetünkre nézve is.
Egy átlagos kerti tűz, amelyben vegyesen égetünk avart, fűnyesedéket és gallyakat, nagy légszennyezést okoz. Ezt a szennyezést elsősorban az váltja ki, hogy a nedves falevelek miatt nem ég el a teljesen a zöldhulladék, vagyis csak félig. Ez az úgynevezett tökéletlen égés, ennek során rengeteg koromszemcse kerül a levegőbe, ami a tüdőbe lerakódva rákot is okozhat. Gellért Miklós, a Szike Környezet- és Egészségvédelmi Egyesület elnöke elmondja, hogy száz kilogramm avar elégetésekor akár hét kilogramm koromszemcse is keletkezhet. Nem beszélve arról, hogy a növényekben lévő szén ugyan oxidálódik, de csak részben, és szén-dioxid helyett mérgező szén-monoxid keletkezik.
– Gondoljunk csak arra, hogy mi jön ki a kéményen. Ugyanez történik a levél égetése során is, erre nincs szüksége sem a természetnek, sem az embereknek – mondja Gellért Miklós.
Komposztálás
Nagyszüleink kertjének végében találkozhattunk egy jó nagy trágyadombbal, vagy gödörrel, ami egy valóságos komposztáló „szerkezetnek” felelt meg. Ők ugyanis tudták, hogy amit sem az emberek, sem az állatok nem hasznosítanak, jótékonyan visszakerülhet a természet körforgásába.
A háztartásban keletkező növényi hulladék (zöldség, gyümölcs), kávé- és teazacc, szobanövények elszáradt levelei, valamint tojáshéj, növényevő kisállatok alma mind-mind komposztálható anyag, de még a lekaszált fű, ágnyesedék, falevél, virágzás előtti kerti gyom is ide tartozik. Ezek az anyagok egy rácsos szerkezetű komposztáló edényben lassan lebomlanak, és a talaj számára értékes humusszá alakulnak. Ha komposztálás mellett döntünk, IDE kattintva tudhatjuk meg, hol is kezdjük pontosan.
Mulcsozás
A Szike Környezet- és Egészségvédelmi Egyesület elnöke elmondja, hogy az egyik legcélravezetőbb megoldás a mulcsozás, vagyis a talajtakarás. Ez az eljárás rendkívül környezettudatos, amivel nem csak a talajanak, de a kisállatoknak is jót teszünk. Csupán annyit kell tennünk, hogy az összegyűjtött leveleket és nyesedékeket bokraink és fáink alá hordjuk, ahol „takaróként” működve a természetes hulladék bomlásnak indulhat. Eközben a takaró megvédi a talajt a kiszáradástól, megakadályozza a nemkívánatos gyomok kicsírázását, tápanyagforrásként funkcionál és még a tél beálltával a kisállatoknak, sündisznóknak és bogaraknak is menedéket biztosít. Gellért Miklós elmondja, hogy ha mulcsozunk, nyáron nem is kell annyit locsolnunk, hiszen a lebomló „takaró” megvédi majd a talajt a kiszáradástól.
Ha nem foglalkoznánk velük
Gellér Miklós szerint az lenne a legegyszerűbb megoldás, ha nem foglalkoznánk a lehulló zöldhulladékkal. A természet ugyanis elvégzi a dolgát, tavaszig az avar úgyis komposztálódna, ami a talajnak is javára válna. Attól nem kell félnünk, hogy kárt tesz az aljnövényzetben, ugyanis az is téli nyugovóra tér. A melegebb évszakok közeledtével pedig a talaj új erőt kapna, a komposztálódott zöldhulladék pedig tápanyagként szolgálna. Nem beszélve arról, hogy ha minden ősszel elégetjük a szerves hulladékot, akkor lassan le fog pusztulni a kertünk talaja, hiszen kiveszik belőle a szerves anyag.
