Az ember néha úgy érzi, segítségre szorul, valamiféle visszaigazolásra, lelki támaszra van szüksége. Ilyenkor sokféle irányba mozdulhatunk, az egyik például az olvasás. Biblioterápiás csoportokon másokkal együtt dolgozhatunk fel olvasmányokat, de olykor az is elegendő, ha egy témába vágó könyvet veszünk le a polcról. Dr. Béres Judit biblioterapeuta, a PTE-FEEK egyetemi adjunktusának közreműködésével összeállítottunk egy kifejezetten női olvasmánylistát. [note note_color=”#c1e1a3″]
Miért olvassunk kortárs szerzőket (is)?
A kortárs irodalom időben közelebb áll hozzánk, a magyar szerzők művei pedig különösen ismerősek a számunkra, olyan világról szólnak, olyan nyelven, amiben mi magunk is éljük a mindennapjainkat – mondja dr. Béres Judit. [/note]
[note note_color=”#e6ccd9″]
Szabó T. Anna: Elhagy
Szabó T. Annának évek óta vannak olyan kötetei, amelyek ugyan nem kizárólag, de tartalmaznak várandósságról, szülésről, babagondozásról, anyaságról, feleségszerepről szóló verseket. Az Elhagy kötet 66 alkotást tartalmaz, amelyek elképesztő hitelességgel pendítenek meg olyan témákat, amelyekről nem szokás beszélni. Ledönti azt a rózsaszín paravánt, eloszlatja azokat a mítoszokat, amit a társadalom az anyaság köré épített fel, helyette nagyon őszintén – tabu döntögető stílusban – beszél ezekről a pillanatokról. [/note]
[note note_color=”#ecc1b6″]Forgács Zsuzsa Bruria, Gordon Agáta, Bódis Kriszta (szerk.): Éjszakai állatkert – Antológia a női szexualitásról
Forgács Zsuzsa Bruria (szerk.): Szomjas oázis – Antológia a női testről
Az Éjszakai állatkert 2005-ben jelent meg, és ez volt az első, női szexualitásról szóló, főként kortárs szerzők műveit felvonultató antológia. A kötetben 33 női szerző 56 műben ír vágyról, szenvedélyről, intimitásról, testiségről, szerelemről és erőszakról, elsősorban prózában. Novellákat, regény részleteket olvashatunk a gyűjteményben. Tulajdonképpen ennek folytatása a 2007-es Szomjas oázis, szintén 33 szerző 56 művével. Ebben az antológiában kortárs női írók beszélnek a női testről. A két antológia nagyon hasonló témakört dolgoz fel, és talán pont azért lehet hasznos olvasmány, mert megvilágítja a női létezés sokféleségét. Nem feltétlenül kell nagy krízishelyzetekre gondolnunk, van szöveg, ami például az első menstruáció élményét írja le. A két könyv egyébként nem kizárólag a női olvasók számára bír jelentőséggel, a férfiaknak is igen tanulságos szövegek ezek, ha szeretnének többet megtudni az ellenkező nem érzelemvilágáról. [/note]
[note note_color=”#f6e9a8″]
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska
Az orosz írónő munkásságáról elmondható, hogy nagyon sokrétűen járja körül a női sors lehetőségeinek tárházát. Minden művében egy másik szeletét pendíti meg ennek a témakörnek. Szonyecska figurájában olyan főhőst ismerhetünk meg, kinek igazi élete az irodalom valóságában zajlik, Anna Karenina szerelmi bánatát legalább olyan mélyen képes átélni, mint a való életben saját nővére fájdalmát. Aztán egyszer csak megtalálja azt, akiért hajlandó visszajönni a fantáziavilágból a nyomorúságos valóságba. De vajon megérte? Ulickaja többi kisregényét is érdemes elolvasni, amelyek többségét egyébként a PTE BTK Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszék egyetemi docense, V.Gilbert Edit fordított magyarra. [/note]
[box title=”Női biblioterápia” box_color=”#1c0c0f”]
Akik érdeklődnek a női biblioterápia iránt, azok a [email protected] email címen informálódhatnak a részletekről, a csoport vezetője ugyanis elindított egy várólistát, ahová várják a jelentkezőket egy hamarosan kezdődő terápiás csoportba. IDE kattintva pedig részleteket olvashat a már futó női biblioteráoiás csoportról. [/box]
[note note_color=”#d0e4b4″]
Háy János: Házasságon innen és túl
Háy János ezen kötete az író legjobb novelláit szedte egy csokorba. Férfiakat és nőket ismerhetünk meg, házasságokat és szétesett kapcsolatokat, megalázott feleségeket és szeretetlenségben élő férjeket. A novellák nyelvezete egészen más, mint amit az eddigi Háy-prózáktól megszokhattunk, kerüli a felesleges magyarázkodást, felesleges írói futamokat. Az, hogy ez a novelláskötet felkerült a listánkra tökéletesen példázza azt, hogy nem csak a női szerzők tollából születhetnek jó „női” olvasmányok. Azon kívül ugyanis, hogy a szerző nem nő, magukban a szövegekben sem érvényesül állandóan a női szempont, egészen egyszerűen csak bemutat embereket, sorsokat, élethelyzeteket elsősorban a párkapcsolat és a házasság különféle szakaszaiban. [/note]
[note note_color=”#b5cee3″]
Szabó Attila: Pocakmese
Humoros, ironikus és igen szórakoztató mese a várandósságról egy férfi írótól, a magzat szemszögéből. Szabó Attila apukaként próbálja kitalálni, hogy amíg a szülők várakozással és készülődéssel töltik el a terhesség kilenc hónapját, addig vajon mi történhet odabent. Mit élhet át a magzat, mire gondolhat, mit érezhet? A Pocakmese ifjú lakója arról ábrándozik, milyen lehet odakint, az olvasó pedig visszaemlékezhet, milyen volt odabenn. A humoros történetet Maros Krisztina rajzai ékesítik. [/note]
[note note_color=”#d3a2b0″]
Miért érdemes nőként olykor „női” irodalmat olvasni?
A témáról kikértük Orbán Jolán a PTE-BTK Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszék egyetemi docensének véleményét is.
„A nő nem nőnek születik, hanem azzá válik.” – írja Simone de Beauvoir. Ebben a folyamatban nagy szerepe van az irodalomnak, az olvasásnak és a kritikai gondolkodásnak. Az olvasó nő jól ismert alakja az irodalomnak. De vajon mit és hogyan olvas a nő? A feminista irodalomkritika már a hatvanas évektől kezdődően vizsgálta ezt a kérdést.
A feminizmus első hullámának, a női ábrázolásmód kritikájának képviselői a férfiak által írt szövegekben – Bovaryné, Nana — megjelenő női olvasási modelleket elemezték. Arra a következtetésre jutottak, hogy a férfiak által írott regényekben a nőalakok minden kritikai távolságtartás nélkül azonosulnak az olvasott könyv szerepelőinek életvitelével. Az olvasói válasz elmélet (Reader-Response Criticism) képviselőjeként Judith Fetterley, Az ellenálló olvasó (1978) című könyvében arra hívta fel a figyelmet, hogy a nő mint olvasó már az iskolában többszörösen kitett a férfi társadalomnak: férfi diskurzust beszélő tanárok férfi szerzők által írott szövegeket olvastatnak. Így a diáklányoknak nincs más lehetőségük, mint az azonosulás vagy az ellenállás. A nőszerzők szövegeit olvasó nőkritikusok (günokritika) arra törekedtek, hogy palimpszesztként olvassák a szövegeket (Sandra Gilber — Susan Gubar), és egy olyan „kéthangú diskurzust” (Marie Louise Pratt) hozzanak létre, amely egyik hangot sem fojtja el. A társadalmi nem (gender) kutatás képviselői visszahelyezik az irodalmat a kultúra kontextusába, a kultúrát író kultúraként (Writing Culture, James Clifford)), a szövegeket „sűrű leírásként” (Clifford Geertz) az olvasást pedig sűrű olvasásként értelmezik.
Az olvasás-terápia arra kínál lehetőséget, hogy a nemi különbözőséget és a nemi identifikációt ne csak elméleti kérdésként fogjuk fel, hanem mindennapi társadalmi, kulturális és személyes gyakorlatként. A nő csak ezáltal válhat nővé önmaga és a másik nem számára is.[/note]
[note note_color=”#f9f29a”]
Mit olvashatunk még?
- Kaffka Margit: Színek és évek
- Tóth Krisztina: Hazaviszlek, jó?
- Boris Vian: Tajtékos napok
- Bódis Kriszta: Kemény vaj
- Esterházy Péter: Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk[/note]