Az internet kis híján felrobbant a hír hallatán, miszerint Elton John vásárolta meg Gáspár György pécsi származású képzőművész egyik alkotását. A művész azonban mégsem erre büszke a leginkább, Györgyöt ugyanis jobban érdekli az, hogy műveit a világ leghíresebb kiállítótermeiben és múzeumaiban láthatják az emberek.
A Pécsett született, de már Budapesten dolgozó Gáspár György képzőművész a hazai szobrászélet egyik legsikeresebb és legkísérletezőbb alkotója, akinek speciális technikával készülő, high-tech műgyanta, üveg- és uránkompozícióit a világ legnevesebb múzeumaiban, galériáiban láthatják az emberek. De hogy jut valaki ilyen sikerek közelébe?
– Szobrásznak senki nem születik – mondta György. Persze, ő is rajzolt, legózott, gyurmázott gyerekkorában, mint mindenki, de az anyagmegmunkálás és a plasztika iránti érdeklődése uránbányász édesapja hatására alakult ki benne, aki faszobrászattal foglalkozott.
György ezután díszkovácsnak kezdett tanulni, majd ötvös akart lenni. A Kaposvári Egyetemen az üvegmegmunkálás felé fordult, amit aztán később az Iparművészeti Egyetemen folytatott. Itt már saját kutatásait is megkezdte üveg témakörben, de a műgyanták, plexik, és a high-tech anyagok jellegzetességeivel is itt ismerkedett meg, amelyek későbbi, világhírű alkotásainak fontos összetevőivé váltak. Jelenleg pedig a PTE-n doktorandusz.
De mik ezek a high-tech anyagok? György például az uránüveg mellett olyan műgyantákat használ, amelyeknek a fénytörése az üvegéhez hasonló, és a kötési-mutatói is sokkal jobbak, mint a közönséges műgyantáé. A Csehországból és Ázsiából beszerezhető uránüveget pedig azért választotta, mert a ritka anyagnak példátlanul intenzív színei vannak, amelyekkel úgy lehet kommunikálni, ahogy más anyaggal nem. A sötétben szinte világítanak, és különböző látványos módokon reagálnak a fényviszonyok változásaira is. Emellett pedig az urán édesapja emlékét is megidézi. Az uránüveget pedig hófehér opálüveggel is kombinálja egyes alkotásaiban, amelynek eredménye az szemkápráztató kontraszt, amit ezek a művek sugároznak.
De mekkora munka ez? György egyes szobrai akár fél évig is készülhetnek. Ráadásul a munkát egy féléves kutatómunka előzi meg, amelynek során György laboratóriumi technológiákat használva az egyes anyagok szélsőséges változásait vizsgálja. Ekkor derül ki, hogy mit meddig lehet hevíteni, hűteni, csiszolni, milyen hibái vannak az anyagoknak, és azokat hogyan lehet hasznosítani. Nem más ez, mint alkímia – mondja a művész.
A speciális anyagok megmunkálása is komplikált, ugyanis György méregdrága gyémántmegmunkálású gépekkel és kézzel ad formát a szobroknak. Űrtechnológiát vegyít ókori csiszolási technikákkal. Egyik sem működne a másik nélkül, mondja. Napi 10-15 órákat csiszolja műveit, olyan ezredmilliméteres pontosságra törekedve, amit gépekkel nem lehet elérni. Gépek nélkül viszont csiszolgathatna 20 évig. Ha pedig csak egy kicsit is téveszt, ha egy tizedmásodperccel tovább csiszol, hevít, vagy fagyaszt valamit, a kényes és drága anyagok széttörnek.
Ezért pedig nem meglepő, hogy szobrainak ára több millió forint is lehet. Gépköltség, anyagköltség, és a hosszas és rizikós megmunkálás kockázati felára dobják meg az árait. Persze Györgynek sem volt erre mindig pénze. Lépésről lépésre alakultak a dolgai. Eladott egy kisebb szobrot, annak árából eszközöket vett, amiből egy nagyobb (vagy más anyagú) szobrot készített, amit többért tudott eladni, és így tovább. Minden befolyt összeget visszaforgat művészetébe, ez elmondása szerint csak így működik.
Szobrai – például az Uranium-sorozat – egyszerre geometriai és popkulturális hatásokat is mutatnak (ezért hívja őket geo-popnak). Elég csak ránézni a kész művekre, árasztják a sci-fi hangulatot.
A legfontosabb vásárlói pedig nem csupán világsztárok. Az egy dolog, hogy egyik művét Elton John vette meg, azt viszont kevesen tudják – tette hozzá a művész –, hogy a popzenész hatalmas kortárs műgyűjtő. Györgynek pedig az számít, hogy a hasonló hozzáértők, a múzeumok és kiállítások lelkesedjenek műveiért.
