Kend a rúzst!, Nekem is fáj!, FeelingNuts és így tovább: egy-egy jó ügyet szolgáló kampány, melyek az internetes közösségi térben zajlanak. Az Abszolút Nő rovatban mi is írtunk néhányról, ugyanakkor felvetődött bennünk a kérdés, hogy valóban segíthetnek-e ezek a „fotózd magad” akciók a központba helyezett problémák megoldásában? Érdemes csatlakozni Facebookon, vagy Instagramon feltűnő rúzskenős, sebragaszgatós nőkhöz?
A fent említett kampányokban többek között az a közös, hogy mindkettő valamiféle társadalmi felelősségvállalás jegyében született. A Kend a rúzst! arra buzdítja a nőket, hogy rendszeresen járjanak méhnyakrák szűrésre, a Nekem is fáj kampány a bántalmazott nők szenvedéseire szeretné felhívni a figyelmet. A FeelingNuts elsősorban a férfiakat szólítja meg, ugyanis a hererák és más, az erősebbik nemet is érintő daganatok szűrési vizsgálatainak fontosságát hangsúlyozza.
És hogy mindez miként is működik pontosan? Készíteni kell egy fotót magunkról, egy bizonyos aktivitás közben: az egyik figyelemfelhívó kampányban a rúzst kell elkenni a szánkon, a másikban a férfiak „megmogyorózzák” magukat, vagy a nők sebtetoválásokat ragasztanak a testükre. A lényeg pedig csak ezután következik, mindezt le kell fotózni, és különféle hashtagekkel ellátni, végül pedig feltölteni a közösségi oldalakra.
Sokakban pedig ezt látva, hallva felmerül a kérdés: mire jó ez?
Lévai Richárd az RG Stúdió közösségi marketing specialistája szerint az ilyesfajta kampányok sikere sok összetevős. Függ az alaptémától, illetve attól, hogy eléri-e a célközönséget, valamint, hogy mekkora aktivitást eredményez a felhasználóktól. Ám alapvetően másként, jobban tud működni egy plakátnál, szórólapnál, amit meglátunk, és talán még meg is jegyzünk. Ezekben az akciókban ugyanis mi is tevékenyen részt vehetünk, „nagykövetei” lehetünk egy-egy ügynek. Így egyfelől talán nekünk magunknak is eszünkbe jut, hogy el kellene mennünk mondjuk rákszűrésre, közben pedig az egyik ismerősünknek is eszébe fog jutni ugyanez, ha meglátja a fotónkat a közösségi oldalon.
Külföldön, ahol a Trumblr és a Twitter is igen népszerűek ezek igen hatékonyan működnek. Magyarországon egyelőre kicsit döcögősebb a dolog, itt ugyanis a Facebook a legtöbbet használt közösségi oldal, a felhasználók jó része pedig még nem is nagyon ismeri a hashtagek használatát.
Ezen kampányok létjogosultságát a tavalyi Ice Bucket Challange is bizonyítja. A jeges vödör akció célja az volt, hogy az emberek adakozzanak a halálos neurológiai betegségben, az ALS-ben szenvedőknek, mindezt úgy, hogy közben készítsenek videót arról, ahogy nyakon öntik magukat egy vödör jeges vízzel. A eredmények kézzel foghatóak voltak, amíg ugyanis az ALS alapítvány 2013-ban az érintett időszakban 2 millió dollárt kapott adomány formájában, addig 2014-ben több mint 31,5 millióról beszélhetünk.
Persze az, hogy egy hasonló mozgalom mennyire lesz eredményes nehezen megjósolható, és nem is mindig mérhető. Sőt, az is meglehet, hogy az akció egy idő után elkopik, viccet csinálnak belőle, vagy átalakul. Ahogyan egy idő után a jeges vödör megmozdulás is átfordult: Charlie Sheen fricskaként víz helyett dollárokat öntött magára, míg Patrick Stewart a jeget inkább a whiskey-be tette és adományozott egy alapítvány számára.
Az mindenesetre biztos, hogy ha ismert emberek, hírességek, celebek egy-egy ilyen kampány éllovasai lesznek, akkor a hétköznapi embereket is sokkal könnyebb aktivitásra lehet bírni. Ha pedig egy jó ügy széles publicitást kap, az csak mindenki hasznára válik – így a szakember.
