Elutasította a Kúria a pécsi katolikus egyházmegye volt vagyonkezelője ügyében a harmadfokú eljárásra vonatkozó ügyészi fellebbezést, így a Pécsi Ítélőtábla által kiszabott 2 év 10 hónapos letöltendő szabadságvesztés jogerőre emelkedett – tájékoztatta Bánáti János ügyvéd az újságírókat csütörtökön Budapesten, a legfőbb bírói fórum épületében az MTI szerint.
A Kúria nem tartott érdemi tárgyalást az ügyben csütörtökön, mindössze a vád és a védelem képviselőivel ismertette a szerdán meghozott döntését. Ezután a volt vagyonkezelő védője, Bánáti János számolt be arról, hogy a Kúria álláspontja szerint nem volt helye a harmadfokú eljárást lehetővé tévő ügyészi fellebbezésnek.
Hozzátette: harmadfokú eljárásra nagyon szűk körben van lehetőség, csak akkor, ha a bűnösség kérdésében első fokon és másodfokon ellentétes döntés születik. A konkrét ügyben a Kúria szerint nem született ellentétes döntés, mert a másodfokú bíróság csak minősítési okok miatt rekesztett ki részeket a bűnösség megállapításakor, ez pedig nem elegendő ok a fellebbezésre – ismertette Bánáti János.
A Pécsi Törvényszék 2014 márciusában mondta ki első fokon bűnösnek Wolf Gyulát, és 3 év 10 hónap börtönre ítélte. A másodfokon eljáró Pécsi Ítélőtábla tavaly decemberben megváltoztatta az ítéletet: költségvetési csalás, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés és hamis magánokirat felhasználása miatt elítélte, de az adócsalás vádja alól felmentette a vádlottat, a szabadságvesztését pedig 2 év 10 hónapra enyhítette.
A most jogerőssé vált döntés szerint Wolf Gyula – mint az egyházmegye vagyonkezelői feladatait 1994 és 2010 között ellátó vezető – ellen azért indult bírósági eljárás, mert az előző évtized közepétől valótlan tartalmú elszámolási okiratok benyújtásáért és pénzügyi támogatások jogcímtől eltérő felhasználásáért volt felelős.
Wolf Gyula római katolikus papként dolgozott. A pécsi püspök 1994-ben – püspöki titkári feladatainak megtartása mellett – az egyházmegye vagyonkezelőjének is kinevezte.
A büntetőügy előzménye, hogy 2001-ben a kormány és a Magyar Katolikus Egyház között létrejött egy később többször módosított megállapodás az ötezer lakosúnál kisebb településeken szolgálatot teljesítő egyházi személyek jövedelempótlékáról. A pécsi egyházmegyén belül a megállapodás végrehajtását, különösen a kifizetésekkel kapcsolatos feladatokat, Wolf Gyula végezte.
A bíróság szerint a jövedelempótlékokról szóló kimutatásokban a vádlott utasítása mellett valótlan adatokat könyveltek el. Szintén az ügy előzménye, hogy egy 2001-es kormányhatározat megalapozta az egyházmegye által rendszeresen fizetett kistelepülési támogatásokat. Az erre jogosult papoknak, szerzeteseknek, kánoni misszióval rendelkező világiaknak a plébániai pénztáron keresztül az egyes egyházmegyei hatóságok fizették ki a támogatást mint adómentes személyi juttatást, megbízási szerződés alapján. A jogerős döntés szerint Wolf Gyula olyanoknak is fizetett – például a püspökség dolgozóinak -, akik erre nem voltak jogosultak. Az ő esetükben az egyházmegyét járulékfizetési kötelezettségnek kellett volna terhelnie, és a vagyonkezelő ezzel tisztában is volt.
Az ítélet szerint a volt vagyonkezelő megszegte a munkáltatója vagyonának megóvására, ésszerű és gazdaságos kezelésére vonatkozó kötelezettségeit, és ezzel több mint 55 millió forint vagyoni hátrányt okozott az egyházmegyének.
A döntés szerint a vagyonkezelőnek kötelessége volt az is, hogy a bevételeket és a kiadásokat tartalmazó könyveket rendesen vezesse, valamint vagyonkezeléséről minden év végén számadást készítsen. Ezt a kötelezettségét azonban 2005 és 2010 között elmulasztotta, így a számviteli szabályok megszegésével az egyházmegye vagyoni helyzetének áttekintését, ellenőrzését meghiúsította.
