Pécsett rengeteg olyan történelmi épület van, melyeket ugyan nap mint nap látunk, és ismerni vélünk, ezek az épületek azonban nem mindig úgy néztek ki, ahogy manapság láthatóak. Az építészeti változások pedig nagyon látványosak, hisz sokan nem tudják, hogy a Dzsámi hogy is festett több száz éve, hogy a Széchenyi tér miként fejlődött, de a városháza is rendkívüli változásokon ment át.
A pécsi városháza
A pécsi városházáról sokan nem tudják, hogy nem csak úgy pikk-pakk ott termett egyszer csak a Széchenyi téren, mai pompájában. Oszoli Dénes építész lapunknak elmondta, hogy az épület, melyet mi ismerünk, több komoly változáson ment keresztül.
Az első városházát a török megszállás után 1698-ban építették, ami a betörő rácok pusztításának köszönhetően egy tűzvészben pár évvel később leégett. A romokból 1710-ben építették újra. Ekkor még az eredeti állapotába állították vissza, de pár évvel később hozzáépítették az első tornyot is. Az épület ekkor – mondta Oszoli – barokk stílusjegyeket hordozott magán és csak egy szintes volt.
Az új városháza 1834-ben épült meg (Piatsek József tervezte), tornya és elrendezése változott, ugyanis ekkor már klasszicista stílusban készült el. Viszont nem volt a legbiztonságosabban megépítve, ezért 1905-ben le kellett bontani, hogy helyet adjon annak a neobarokk épületnek (Láng Adolf tervezte), melyet ma is ismerünk. Oszoli elmondta, hogy a jelenlegi városháza jóval nagyobb, mint a korábbiak voltak, azok ugyanis a Perczel utcáig sem terjdetek ki.
A Széchenyi tér
Pécs főtere, mindenki kedvenc találkahelye is rengeteget változott az évszázadok során. Érdekesség, hogy a 13-14. századi „Széchenyi tér” a mai főtérnél sokkal nagyobb volt, egészen a püspöki várig ért.
A török megszállás alatt a téren – melyet Bazár térnek hívtak – két kút is volt, nyilván török művek, egyikük ráadásul a Zsolnay-kút helyén állt.
A törökök után a feladat a tér megújítása volt. A 18-19. századra apránként felépültek a korábban piacnak és kivégzőhelynek használt teret körbevevő gyönyörű épületek, melyeket ma is láthatunk, a tér maga pedig a 2000-es évektől jelentősen megváltozott. A régi teret, melyre még sokan emlékezhetünk – folytatta Oszoli – ugyan sokan visszasírják, de az építész nem közéjük tartozik.
A pécsi székesegyház
A Szent István király korában alapított – és száz évig épített – pécsi székesegyház a város büszkesége, de bizony nem mindig így nézett ki. Sőt, a templom több stílusjegy jellegzetességeit is magán hordozza.
Oszoli kiemelte, hogy a legfontosabb átépítést Pollack Mihály hajtotta végre, a középkori állapotait felváltotta ugyanis a 19. századi neogót stílus, de klasszicista vonásokkal is bírt.
Mai formáját, a neoromantikus stílus jegyeit 1891-ben nyerte el Schmidt Frigyesnek köszönhetően, előtte azonban „bokáig” le kellett bontani, mondta Oszoli.
A Dzsámi
Ha már szóba jött a Dzsámi, azaz a Kászim pasa dzsámija, a Széchenyi tér török kori dísze is sokat változott. A Dzsámi előtt is volt például templom a téren, a 13. századi gótikus Szent Bertalan-templom. A 15. század végén reneszánsz stílusba váltottak egy átépítés során, ekkor pedig az épület a város második legnagyobb temploma lett. Persze aztán jöttek a törökök, akik lebontották az egészet, és felhúzták a Dzsámi első verzióját.
Ezután mi zavartuk ki a törököket, amit a Dzsámi tornya bánt, de jelentős átalakításra csak a 18. század elején került sor, mikor is barokk stíluselemeket felvonultató keresztény templommá alakították. Ekkoriban bontották el végleg a minaretet is, amit kis barokk toronyra cseréltek, a kupola pedig csúcsosabbá vált. Az 1930-as években következtek azok a fontos változások, melyek nyomait még ma is láthatjuk.
Körmendy Nándor tervezőnek köszönhetően 1939-ben lebontották a kis barokk tornyot, helyére pedig félkör alakú íves helységet építettek. A kupolát 1956-ban leváltotta az a félgömb-tető, mely amellett, hogy ma is látható, a törökök építészetére is jobban emlékeztet.
