A gerincesek mintegy egyötödét a kihalás fenyegeti egy nagyszabású tanulmány szerint. Legrosszabb a kétéltűek helyzete, ezek 41 százaléka veszélyeztetett, a legjobb pedig a madaraké, „csupán” 13 százalékukat fenyegeti kihalás.
A több mint 170 nemzetközi kutató jegyezte tanulmány a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján szereplő közel 26 ezer gerinces faj adatait felhasználva vizsgálta a halak, a kétéltűek, a hüllők, a madarak és az emlősök helyzetét.
A szerzők szerint évente átlagosan 52 emlős-, madár- és kétéltűfaj kerül jelentősen közelebb a kihaláshoz a farmok és ültetvények terjeszkedése, a fakitermelés, a túlvadászat és a betelepített fajok következtében.
A Science című tudományos lapban publikált cikk szerint ugyanakkor a természetvédelmi erőfeszítések következtében mérséklődött a veszteség üteme.
A szerzők 64 emlős-, madár- és kétéltűfajt sorolnak fel, amelyek helyzetén sikerült javítani, köztük három olyat, amely már kihalt a vadonból, de visszatelepítették: ezek a kaliforniai kondor és a feketelábú görény az Egyesült Államokban, valamint a Przsevalszkij-ló Mongóliában. Javult többek között a hosszúszárnyú bálnák helyzete is a kereskedelmi vadászati tilalomnak köszönhetően – mutatnak rá.
A kutatók becslései szerint a gerincesek kihalás felé való „mozgása” – a vörös lista kategóriái szerint értelmezve – mintegy 20 százalékkal gyorsabb lett volna a természetvédelmi erőfeszítések hiányában. Összességében tehát hasznosak ezek az erőfeszítések, csak nem elegendő a mértékük – húzzák alá.
A tanulmány szerint a közelmúlt legsúlyosabb veszteségeit Délkelet-Ázsia szenvedte el, nagyrészt az olajpálma- és rizsültetvények gyors terjeszkedése és a fakitermelés következtében.
A Nagojában jelenleg zajló biodiverzitási csúcson közel 200 ország képviselői próbálnak egyezségre jutni egy új globális célrendszer elemeiről, valamint az ezek elérésére szolgáló eszközökről és finanszírozási módokról, miután a 2010-re kitűzött biodiverzitási célokat a nemzetközi közösségnek egyértelműen nem sikerült teljesítenie.
