Az afrikai országokban nemrég olyan komoly népességrobbanás ment végbe, amelynek következményeként Európa is célponttá válhat. De mi van, ha ez csak riogatás, és mit tehetnek az ügy előremozdítása érdekében az afrikaiak?
Míg az ENSZ kutatásai 5 éve azt jósolták, hogy 2050-re 2 milliárdra fog nőni az afrikai népesség, addig egy legújabb kutatás – írja a Napi Gazdaság – ezt a számot már 2,7 milliárdra saccolja. Vannak olyan afrikai országok, ahol egy családban átlagosan hat gyerek születik, köszönhetően a fogamzásgátlás relatív ismeretlenségének és a családszervezési megoldások kezdetlegességének. Az ekkora mértékű népességnövekedés pedig komoly okot adhat arra, hogy a félősebbek elkezdjenek egy esetleges európai migrációs hullámtól rettegni. De tényleg kell-e ilyesmitől tartani?
Dr. Tarrósy István, a pécsi Afrika Kutatóközpont vezetője lapunknak elmondta, hogy a probléma közel sem ilyen egyszerű. Azon először is nem kell meglepődni, hogy nő az afrikaiak száma, hiszen az ottani népesség növekedése az ’50-es évektől folyamatos. Ennek hátterében azt látjuk – folytatta –, hogy az afrikaiak tradicionális nagycsaládos konstrukciókban gondolkodnak. Tény, hogy szükség lenne családtervezési megoldásokra, de azt viszont sokan nem tudják, hogy az afrikai gyerekek egészen fiatal koruktól fogva rendszeresen részt vesznek a családjuk megélhetéséhez szükséges munkákban. Fontos lenne megértetni az afrikaiakkal, hogy a túlnépesedést megelőzendő érdemes lenne a születésszabályozás lehetőségeit is figyelembe venniük. Erre vannak már helyi afrikai törekvések, több civil szervezet tűzte ki célul a lakosság tájékoztatását, képzését ezzel kapcsolatban, hangsúlyozta Tarrósy.
A migráció kérdésére kitérve Tarrósy kifejtette, hogy a közhiedelemmel ellentétben Afrikában a nemzetközi vándorlás nem jelent egyelőre problémát, ugyanis az afrikaiak többnyire az afrikai országok között vándorolnak, termőföldek, mezőgazdasági munkák, jobb megélhetési körülmények miatt. Ezeket a belső migránsokat tehát a fejlettebb, gazdaságilag erősebb afrikai országok elszívják. A kontinens határain kívülre ritkán mennek, a körülbelül 230 millió nemzetközi vándornak csupán 8 százaléka afrikai az ENSZ 2013-as adatai alapján. Akik pedig elvándorolnak, jelentősen támogatják az otthon maradottakat, több ország életében komoly a hazautalások nagyságrendje.
Ha pedig kivándorolnak, olyan helyekre mennek, ahol már vannak afrikai diaszpórák. A ’60-as években például, amikor több gyarmati afrikai terület elnyerte függetlenségét, Franciaországban, az Egyesült Királyságban játszódott le hasonló folyamat, ma pedig Olaszországban egyre nagyobb az afrikai jelenlét. Jelenleg Magyarországon 4000 legális afrikai migráns él, ez pedig nem elég egy diaszpóra kialakulásához, nem kritikus tömeg, minimálisnak is alig nevezhető, pláne, ha azt is nézzük, hogy közel 40 országból érkeztek hozzánk. Magyarország nem célország az afrikaiak számára – magyarázta Tarrósy.
Hozzátette, hogy a nemzetközi afrikai migrációval foglalkozni kell, mivel a kivándorlás valóban megnövekedett az elmúlt években többek között a mediterrán térségben. Ennek azonban nem csupán gazdasági, hanem olyan egyéb megélhetési okai vannak, mint például az országban dúló polgárháborúk és a kemény szárazságok, az elsivatagosodás, maga a klíma megváltozása, amelyek ellehetetlenítik a mezőgazdasági munkát is, s nehezítik az életben maradást.
