Kaukázus. Egy név, amelyről legtöbbünknek a kefir vagy a juhászkutya jut eszébe. Ám, hogy valójában mit is jelenthet még, azt egy intenzív, sok-sok utazással töltött, kéthetes kirándulás során próbáltuk meg kideríteni. Amolyan hátizsákos turistaként – Sárics Balázs szubjektív beszámolója.
A Kaukázus a Kaszpi-tenger és a Fekete-tenger között húzódó hegyvonulat. Ötezer méter fölé törő csúcsai közt több nép fiai és leányai élnek, és alapítottak országokat. Ezek közül túránk célja Örményország és Georgia (régebbi nevén Grúzia) volt.
Az első benyomások
Az első benyomás egy furcsa mix volt, különféle kettősségek keveréke. Melyben jelen van Európa és Ázsia, az egyszerűség és az aprólékos ornamentika, a szegénység és a gazdagság, a múlt és a jelen. Európai emberként furcsa volt olyan helyeken járni, ahol az angolt is alig beszélik, és számunkra kibogozhatatlan írást használnak. Még jó, hogy a számológépek kvarc kijelzősek. De erről majd később.
A medve árnyéka
A XX. század nagyobbik részében mindkét ország a Szovjetunióhoz tartozott. Ennek nyomai ma is érezhetőek. Az egyik leghírhedtebb diktátor, Sztálin, anyai ágon Grúz származású. Hogy ez szégyen-e, vagy dicsőség, az nem igazán érdekli a souvenir bögrét. Valószínű, van rá kereslet.
A térség fejlettsége, a beszűkült gazdasági lehetőségek és az életszínvonal mind a szocialista múlt következményei. Ráadásul az építészetben, a terek kialakításában és a szobrászatban tetten érhető az a monumentalizmus, amelyről az intenzív szovjet behatás jutott eszünkbe. Az angol nyelv helyett itt az oroszt és az ukránt beszélik második nyelvként. A turisták is inkább onnan jönnek, miattuk cirill betűs feliratokkal találkoztunk sokfelé. Ezek segítettek minket is a tájékozódásban: térképeken, étlapokon, kisboltokban.
A vallás
70 év nem múlik el nyomtalanul. Sőt, több mint hetven. Mert, ami még erősebben köti össze ezeket az országokat, az a pravoszláv vallási kultúra. Nemcsak az emlékhelyeken, a templomokban és a kolostorokban észlelhető ez, hanem a mindennapokban is. Teljesen természetes a kocsikban a rózsafüzér és a kisméretű ikonok sora éppúgy, mint az, hogy valaki keresztet vet egy templom előtt a járdán, vagy egy folyó fölött átkelve a hídon. És jó pár helyen a misét kihangosítják a tér felé, ha a templomba már nem férnek be többen.
A történelem úgy hozta, hogy ezen a területen nemcsak egy vallás hívei éltek, élnek. Az oszmán és perzsa uralom elhozta az iszlámot. Némelyik mecset ma is eredeti rendeltetése szerint üzemel. Az iszlám hatás a fürdőépítészetben is tetten érhető.
A vizek országai
Fürdeni persze ott lehet, ahol víz is van. És ezen a területen van. Bőven. Érdekes tapasztalat volt számunkra, hogy a júliusi hőség ellenére még ott is hihetetlenül sok a víz, ahol szinte alig esik eső. Örményország belső területeire – ahol a főváros is fekszik – sem a Fekete-tenger, sem a Kaszpi-tenger felől nem jutnak el a felhők. A csapadék kevés. Ám a Kaukázus gondoskodik lakóiról. Az északabbi, magasabb területekről összegyűlt víz errefelé folyik. Sokszor rejtve a föld alatt, és helyenként csak úgy felbukkan.
Mindkét országban számtalan ivókúttal találkoztunk, és zöld parkoktól hemzsegő Jereván is attól ennyire üde, mert van víz az öntözéshez.
Egy falu, egy termék
Számtalan ízletes zöldség, gyümölcs és fűszer terem meg ezen a vidéken. Ezeket meg is lehet vásárolni. A piacozás és a kereskedelem szerves része errefelé az életnek.
Az árukra lehet alkudni, és a minimális orosztudásunkat eredményesen egészítette ki a kofák által használt kvarckijelzésű számológép. Az azon lévő számokat legalább ismertük. Kapható minden. Étel, ital, textil, ékszer, souvenir, régiség. A kereskedelem az utak mentén is virágzik. Buszunkból csodáltuk, ahogy az apró településeken a helyiek saját portékáikat kínálják. Egy falunyi cserép, egy falunyi gyümölcs, egy falunyi nyugágy…
Közlekedés
A közlekedést úgy lehetne összefoglalni, hogy extra élmény extra kedvezménnyel. Számunkra nagyon olcsó üzemanyagárak, sajátosan értelmezett KRESZ-szabályok, és jelzésértékű, egész napos dudálás. Széles utak, folyamatos előzgetés. A jármű számukra csak eszköz: eljutni A-ból B-be. Gyalogosként jobb, ha éber az ember.
A csodaszép táj szerves része a tehéncsorda
Kettősség az utakon, szervezettség és látszólagos káosz. Kettősség a járműparkban, múlt és jelen. Modern tolatóradaros, kamerával felszerelt autók és több tízéves szovjet monstrumok. Természetesen a zöme gázüzeműre alakítva.
A városok élete
Mint számos más kettősség, úgy a hagyományok és a modernizmus két arca is egyszerre van jelen a térségben. A bronzkor óta jelen lévő ember tevékenysége szinte minden múltbéli korszakból nyomott hagyott. És jelen van a jelen is. Modern épületek és építmények, kortárs művészeti alkotások, látványosan megtervezett fénytechnika. Szupermodern libegők.
A hagyomány és a korszerűség az emberek mindennapjait is áthatja. Sőt talán az egész belülről fakad. Abból a magatartásból, amely ragaszkodik ősei örökségéhez: a képzőművészetben, a gasztronómiában, a zenében vagy akár a táncban.
És persze ezerrel megy az okostelefon, a wifi, meg a Youtube. Az utcákon sűrűn vannak telepítve úgynevezett Pay-boxok, melyeken keresztül interaktív módon lehet ügyet intézni. Bank, biztosítás, internet, telefon, közszolgáltatás. Meg ilyesmik. A jelen is csak egy eszköz az élethez.
Finálé
Az első benyomásaink a Kaukázust jellemző kettősségekről mit sem változtak. És hát két hét nagyon kevés arra, hogy országok kultúráját és kincseit megismerjük. De talán ízelítőt kaptunk egy különös harmóniából, és abból az életfelfogásból, amely alkalmazkodóvá tette az embert, hogy ezen a tájon éljen.
Kelet és nyugat közt. Észak és dél közt. Múlt és a jövő közt.
Sárics Balázs
