A következő pár sorban egy igazán szerencsés pécsi nő történetét olvashatják el. Tanulságos sztori.
Shutova Mária talán a legszerencsésebb pécsiek egyike. A gazdasági válság után a háromgyermekes nő elvesztette állását és közel egy évig munkanélküli volt, elkeseredettségében pedig már odáig jutott, hogy interneten végezhető munkákra jelentkezett – írja beszámolójában egy külföldi karrierprotál, amelyet egyébként Vox.com is megosztott.
A dolog pedig meglepetésére be is jött, méghozzá nem is akárhogy. Mária egy online kérdőívkitöltéssel foglalkozó céghez került, ahol meg is csinálta a szerencséjét, ugyanis több ezer eurót kaszál egy hónapban. Ennek fényében pedig nem jelent nagy gondot az, hogy mikor az állásra jelentkezett, elkértek tőle némi pénzt (kevesebbet mint 5 euró).
Ebből a pénzből pedig végre gond nélkül tudja eltartani családját, és amellett, hogy férjével el tudtak utazni Hawaii-ra, még egy új autót is vehettek. Máriának azonban nem a biztos anyagi háttér a legfontosabb, hanem az, hogy végre úgy kereshet pénzt, hogy közben otthon van gyermekeivel.
Szép sztori nem? Szinte már hihető, köszönhetően a cikk szép megfogalmazásnak, a külföldi oldal professzionális külcsínének, és annak a számtalan kommentelőnek, akik a szöveg alatt hasonlóan sikeres tapasztalatokról számolnak be. Pedig tök kamu az egész, Shutova Mária nem létezik – legalábbis Pécsett biztos nem – a cikk képei pedig egyértelműen lopottak.
Az ilyen cikkekkel reklámozott otthonról végezhető munkákba feltehetően sokan belefutottak már. Zsédely Krisztián, a Profession.hu online álláskereső oldal értékesítési vezetője lapunknak elmondta, hogy az ilyen és ehhez hasonló cikkek és hirdetések gyakoriak a magyar oldalakon is, de természetesen mindenki próbálja őket úgy szűrni, ahogy csak tudja. A hangzatos és csábító cikkek és apróhirdetések viszont sokak számára még annak ellenére is szimpatikusak lehetnek, hogy legbelül tudjuk: valami nem stimmel velük.
Zsédely kifejtette, hogy ha állást keresünk, mindenképp figyeljünk a hirdetések részleteire, a megfogalmazásra, az oldal felépítésére, mert ezekkel a külsőségekkel is sokak adatait és „belépési díjukat” meg tudják szerezni a csalók. Az ismétlődő helyesírási hibák, vagy a rossz felbontású céglogó, a zsúfolt oldalak például általában veszélyt jelez.
A másik nagyon fontos dolog, hogy nem szabad hinni a szemünknek, mondta Zsédely. Ha ugyanis a meghirdetett pozícióhoz valamilyen oknál fogva meghökkentően magas jövedelmet kínálnak, az gyanús, az ilyesminek nem szabad egyből bedőlni. Bármennyire is szeretnénk, nem reális ugyanis egy olyan otthonról végezhető adminisztratív munka, amivel havi nettó 200 ezer forintot kaszálhatunk.
Zsédely hangsúlyozta, hogy soha ne kövessük el azt a gyakori hibát, hogy pénzt utalunk a hirdetőnek, még ha az nevetségesen alacsony összeg is. Az EU-ban az állásközvetítők ugyanis nem kérhetnek pénzt munkaközvetítésért, még regisztrációs díjat sem. Akik pénzt kérnek, azok feltehetően nem fognak fizetni semmit, mivel nem létező munkáról van szó.
A nem létező Mária esetében egy másik közkedvelt átverést is láthatunk. Az ugyanis nem reális, hogy valaki rommá keresi magát egy olyan pozícióban, amihez csak némi informatikai, és minimális angol tudás szükséges.
Ha pedig belefutunk ilyen hirdetésekbe és cikkekbe, és nagyon el szeretnénk hinni, hogy a csábító ajánlat valóban igazi, keressünk rá a hirdetők nevére a neten fellelhető különböző cégtárakban. Nagy meglepetés nem fog minket érni, feltehetően semmit nem fogunk találni.
