Állami cselekvési szabadság és a közfinanszírozási keretrendszer szempontjából patthelyzet van az egészségügyben, nincs, aki ma döntéseket hozzon, és ez tragikus – mondta a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ igazgatóhelyettese egy szakmai konferencián kedden Budapesten – írja az MTI.
Sinkó Eszter szerint az ágazatot továbbra sem tekinti elsődlegesnek a kormányzat, és az egészségügynek nincs három éve arra, hogy valaki belássa a kormányban, hogy tarthatatlan a helyzet.
Mint mondta, két lehetőség áll a kormány előtt: vagy még három évig „maszatol” az ágazattal vagy szembenéz a problémákkal. Ha az utóbbi történik, akkor szerinte nyilvánvaló, hogy a szakmapolitikai programalkotásnak kellene teret adni.
Az Önkormányzati egészségügyi napok elnevezésű rendezvényen Sinkó Eszter hangot adott annak a véleményének, hogy az egészségügyet önálló minisztériumnak kellene felügyelnie. Kifejtette, a 2014-es parlamenti választások után sem készült el az ágazat átfogó stratégiai terve, amit Egészséges Magyarország 2014-2020 címen a kormány nyilvánosságra hozott, az Sinkó Eszter szerint nem nevezhető annak.
Előadásában elmondta, egyfajta „szakmapolitikai vákuum” van az egészségügyben, elsősorban a politikai megfontolások dominálnak, amelyekben teljesen másfajta megközelítés érvényesül. Megjegyezte, egyre kevesebb parlamenti képviselő rendelkezik „szakmai háttérrel”, tudással, így a döntések is „elcsúsznak”.
A kórházi adósságokról szólva Sinkó Eszter közölte: azok újra fognak termelődni a nyár elején kifizetett 60 milliárd forint ellenére is. Már most 37,2 milliárd a kórházak adóssága, amit „robosztusnak” nevezett a közgazdász.
Az elmúlt időszak nyertesei egyértelműen az alapellátásban dolgozók voltak – folytatta Sinkó Eszter -, a kormányzat elfogadta az alapellátási törvényt, nőttek a praxisbevételek összesen 10 milliárd forinttal, ami 40 százalékos emelkedést jelentett praxisonként.
Az egészségügyben dolgozókról szólva úgy fogalmazott, hogy lassan nem az orvosok a szűk keresztmetszet, hanem a nővérek és ápolók, náluk nagyon súlyos az elvándorlási hajlam, a helyzet katasztrofális.
Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke előadásában azt mondta, a nyár eleji kórházi adósságrendezés hatása csak átmeneti, július végi adatok szerint az intézmények (94 kórház, négy egyetem) adóssága 37,2 milliárd forint, ezért a szakember úgy vélte, külső forrásbevonásra van szükség.
Hozzátette: a kórházak adósságállománya – bár különböző mértékben -, de tovább nő, nagyjából 3,1 milliárd forinttal havonta. Kitért arra is, hogy 2010-2014 között jelentős mértékben csökkentek a GDP-arányos egészségügyre fordított kiadások, a gyógyítás és ápolás eredményessége az alacsony forrás mellett csak az adósság növekedése mellett lehetséges, ami fedezetlen kötelezettségvállalásra kényszeríti az intézményvezetőket – mondta Velkey György.
Dénes Tamás, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke szerint elsősorban a társadalmat kell meggyőzni a hálapénz romboló hatásáról.
Előadásában elmondta, a paraszolvencia eltörléséhez több feltételre lenne szükség, ezek közé sorolta az orvosok és szakápolók alapbéremelését, a hálapénz adásának és elfogadásának „jogszabályi rendezését”, a saját orvosválasztás lehetőségét és az ellátás minőségi mutatóinak nyilvánosságát.
A rezidensszövetség számításai szerint összességében ágazati szinten nettó 330 milliárd forintra lenne szükség az egészségügy rendbe tételéhez, amibe egyebek között beletartozik a béremelés, a kórházak adósságrendezése és biztos működése. Ez a GDP 1 százaléka lenne. Dénes Tamás hozzátette, e nélkül az ágazat folyamatos „lecsúszása” komoly politikai kockázatot jelent a 2018-as választásokon.
Balogh Zoltán, az Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke is arról beszélt, hogy az egészségügyben kialakult forráshiány legnagyobb vesztesei a betegek a szakdolgozók után. Úgy vélte, hiába újítják fel több száz milliárd uniós forrásból az intézményeket, ha abban nem lesz, aki ellássa a betegeket, tehát mindenképpen változtatni kell az ágazat humánerőforrás-helyzetén.
A köztestületi elnök jelezte, hogy elkezdődtek az ágazati kollektív szerződésről szóló tárgyalások, négy fordulón vannak túl, azonban hangsúlyozta, hogy ezt a megállapodást nem „bólogató János” módjára fogják aláírni, hanem garanciális elemeket akar a kamara a bérfelzárkóztatási programra tekintettel.
Selmeczi Kamill, az Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének elnöke is arról beszélt előadásában, hogy politikai döntés kell ahhoz, hogy az egészségügy prioritást élvezzen, és az ágazatnak szüksége van egy önálló minisztériumra és egy miniszterre, aki részt vesz a kormányüléseken és képes „megverekedni a gazdasági miniszterrel”.
Úgy vélte, az elfogadott alapellátási törvény régi igénye volt a szakmának, azonban a végrehajtási rendeletek még kidolgozásra várnak, azonban a törvény megalkotásakor nem rendelték mellé azokat a forrásokat, amivel az életpályamodell finanszírozható lesz.
A szövetségi elnök kifejtette azt is, hogy véleménye szerint nem egészségfejlesztési irodákra lenne szükség, hanem az erre fordított pénzből képzett prevenciós nővéreket lehetne alkalmazni a háziorvosi praxisokban.
Csányi Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának népegészségügyi főosztályvezetője a kormányzat népegészségügyi, egészségmegőrzéssel, betegségmegelőzéssel kapcsolatos eredményeiről és terveiről beszélt előadásában.
