Mostanra szinte minden óvodában befejeződött a beszoktatási idő. A frissen felvett csemetéknek a szülők nélkül kell boldogulniuk egy új közösségben. Ez az élethelyzet pedig gyakran még akkor sem problémamentes, ha a kicsi eleinte szívesen indult el reggelente. De vajon mikor kell komolyan vennünk a panaszt, és mikor engedhetjük el a fülünk mellett a hisztit?
Intézménye válogatja, hogy mennyi időt kapnak a szülők és a gyerekek arra, hogy az otthon töltött évek után idomuljanak az új körülményekhez. Van, ahol két hetet is biztosítanak a családnak, máshol csupán néhány nap áll rendelkezésre a csoportszoba közös felfedezésére.
Ám végül is majdnem mindegy, hogy hol, mennyi időt hagynak erre a folyamatra, mivel a szakemberek véleménye szerint az óvodai beszoktatás időtartama a gyakorlatban egyébként sem egy vagy két hét, hanem az egész első év. A gyerekeknek hosszú időre van szükségük ahhoz, hogy érzelmileg biztonságban érezzék magukat az új közösségben.
Épp ezért nagyon fontos, hogy szülőként fel tudjuk mérni, mikor kell tényleg komolyan venni a gyerkőc panaszkodását, reggeli tiltakozását, illetve mikor kell egy nagyot nyelnünk, és a csemete heves ellenszegülését figyelmen kívül hagyva mégis elvinni az óvodába.
– Hosszabb betegség után, vagy csak egyszerűen, amikor a gyermekben realizálódik, hogy az óvoda kötelező és nem választható program, megesik, hogy a csemete kitalálja, ő mégis utálja az egészet és ellenállást tanúsít. Ilyenkor rendkívül fontos, hogy a szülő észnél legyen és első reakcióként ne kezdje el látványosan sajnálni a kicsit – mondja Goldmann-né Fehér Hajnalka gyermekpszichológus.
Próbáljuk meg elmagyarázni utódunknak, hogy az óvoda számára pont olyan, mint anyának és apának a munkahelye, vagyis nem kérdés, hogy van-e kedve menni – kell.
A gyermeken tapasztalt szorongás és bizonytalanság gyakran a szülőből ered – folytatja a szakember. Az anya vagy az apa lelkiismeret furdalást érez amiért visszament dolgozni, aggódik, hogy jó lesz-e a csemetének az óvodában stb. Így ha azt vesszük észre, hogy a kicsi nyűgös, fél az óvodától, nem akar reggel elindulni, gondoljuk végig, hogy bennünk, szülőkben milyen kérdések, bizonytalanságok merültek fel. Kommunikáljunk a pedagógusokkal kétségeinkről, és ha nem javul a helyzet óvodapszichológussal sem árt konzultálni.
Az mindenesetre biztos, hogy nem jó döntés az első szíre-szóra engedni a gyermeki ellenállásának.
– Hibás megoldási stratégia minden alaposabb ok nélkül otthon tartani a a kicsit, így ugyanis rossz irányba erősítjük a viselkedését, és azt a téves reményt tápláljuk benne, hogy van választási lehetősége – így Goldmann-né Fehér Hajnalka.
Természetesen adódhatnak olyan helyzetek, amikor nem szabad erőltetni az óvodát. Amennyiben pszichoszomatikus tünetek jelentkeznek (hányás, hasmenés, láz stb.) esetleg a gyermek újra bepisil, akkor mindenképpen fontos komolyabban utánanézni a háttérben zajló lelki folyamatoknak.
Az óvoda idén szeptembertől három éves kortól kötelező, vagyis ha a gyermek 2015. augusztus 31-ig a harmadik életévét betölti, 2015. szeptember 1-jétől napi négy órában óvodai nevelésben köteles részt venni. Ennek elmulasztása szabálysértési eljárást von maga után. Vagyis az óvodába járás nem kedv kérdése, kivéve a családi napköziben vagy bölcsődében maradó, valamint az óvodába járás alól felmentést kérő gyermekek számára. Utóbbira ugyanis van mód, ha a szülő netán úgy érzi, gyermeke nem érett még az óvodára.
