Miután végre elkészült a közel másfél milliárd forintból kívül-belül felújított pécsi főpályaudvar, mindenképp érdemes egy kicsit a múltba révedni és néhány régi fényképet átböngészve felidézni az állomás történetének fontosabb pillanatait.
Az 1,4 milliárd forintos uniós támogatás révén felújított pécsi főpályaudvar jelenleg az ország egyik legszebb vasútállomása, ha nem a legszebb. Megújult a teljes homlokzata a műemlékvédelmi követelmények előírásainak megfelelően, de megszépült a postaszárny is.
De hogyan is kezdődött a vasútállomás története, mi vezetett a megszépülés és megújulás napjához?
Pécsnek a vasútállomás előtt az Indóház volt az idézőjeles pályaudvara, amelyet a pécs-barcsi vasúttársaság emelt a századforduló előtt. Ez a kis vasúti épület azonban az 1900-as évek beköszöntének közeledtével nem tudta már ellátni a hirtelen megugrott vonatforgalom igényeit, amelyen a Budapest-Pécs vasútvonal megépítése sem segített. A forgalom növekedése elengedhetetlenné tette egy igazi nagyállomás megépítését.
A pályaudvar 1898-ra készült el a vágányhálózatával és a kisegítő létesítményekkel együtt, az Indóházat pedig végre méltó épület váltotta. A munkálatokat a MÁV magasépítési osztályát vezető Pfaff Ferenc tervei alapján Schiffer Miklós végezte. Pfaff a vasútállomás homlokzatán munkájáért emléktáblát is kapott, hiszen a központi épülethez illeszkedő oldalszárnyak és az azokból kiágazó pavilonok párját ritkító látványt eredményeztek akkoriban, és sokan még akkor is a csodájára jártak a neoreneszánsz állomásépületnek, amikor az csúnyán fel volt állványozva.
De miért hívják Pécs kapujának a vasútállomást, azon túl, hogy a vonatról leszállók azon keresztül lépnek be Pécsre? A városkapu félköríves üvegablaka a közlekedés motívuma, Pfaff azt a Keleti Pályaudvarról mintázta.
Arra pedig bizonyára igencsak kevesen emlékeznek, hogy a pályaudvar főépületében az első-, másod-és harmadosztály utasainak külön éttermei (és várótermei) is voltak, ami ma már szinte elképzelhetetlennek tűnik. Nem ám csak a kis szutykos resti – áldjuk az emlékét – volt akkoriban.
Apropó resti, a főépülethez toldott lapos tetős és kevésbé impozáns tömböt a ’60-as évek közepén építették csak az állomáshoz, lényegében azóta bántotta a városiak szépérzékét. Szerencsére azonban nemrég a vasúttársaság úgy döntött, hogy ledózerolja a városképet rontó épületcsodát.
A főpályaudvar iparvágányokkal csatlakozott az olyan vonzáskörében lévő üzemekhez, mint például a bőrgyár, a sörgyár és a faipari üzemek, később pedig – a II. világháború után – a TÜZÉP, a ZÖLDÉRT és egyéb termelőszövetkezetek, kereskedelmi vállalatok is csatlakoztak ehhez a hálózathoz, amelynek ma már csak a nyomait láthatjuk a város olyan ipari vasútvonalain, amelyeket már benőtt a gaz.
A főpályaudvar a 2010-es évekre eléggé leharcolt állapotba került, így teljesen megérett a 2013-ban kezdődő felújítására, amelynek végeredményét már minden pécsi meg is tapasztalhatja.
Forrás: Pécs Lexikon, fortepan.hu, régipécs.hu
