Pécs közlekedését, a város autós forgalmát a 6-os út határozza meg, aki Pécsen autózik, vagy csak megpróbál laikusként elnavigálni a város egyik pontjából a másikba, leginkább ennek az útnak a támpontjait használja a tájékozódáshoz. De vajon hogyan épült meg ennek az útnak a pécsi nyomvonala, milyen gondokba ütköztek az építés során, és hogy nézett ki régen – jó pár évtizede – a pécsi autósforgalom?
Ahogy minden gyorsan fejlődő, terjeszkedő és épülő város esetében, úgy Pécsen is nagy problémát jelentett az átmenő forgalom kezelése. Az 1700-as években is gondot okozott ez, hiszen ekkor alakult ki a város közepén északi-déli és nyugati-keleti irányban a főtéren keresztül átmenő forgalom, amely aztán még évtizedekig meghatározta a város közlekedését.
Az 1940-es évek előtt volt először tapasztalható a város forgalmának megnövekedése, ugyanis egyre több lovaskocsi, konflis, fiáker haladt át Pécsen, és már ekkor is probléma volt, hogy ezek a járművek nem jutottak elég térhez. Később a gondok csak fokozódtak az autók megjelenésével.
A 6-os főút ekkoriban a Rákóczi úton, a Kórház téren és a Szigeti úton vezetett át, szűk és kanyargós vonalon. A háború után nyilvánvalóvá vált, hogy új útvonalat kell találni a kocsiknak és a kamionoknak. Az új utat – mostani régi 6-ost – 1952-ben adták át.
Érdekesség, hogy az új aszfaltozott úton, a Rákóczi út-Irgalmasok utcája (akkoriban Bem utca) és a Bajcsy-Zsilinszky utca csomópontjában állították fel Pécs első forgalmi lámpáját, amit kézzel irányítottak.
A lassú kezdet után az 1960-as évekre a forgalom annyira megnövekedett, hogy a városnak el kellett döntenie, hogy miként bővíti és optimalizálja a főútvonal pécsi ágát. Ugyan ügyködtek a problémán ekkor is, megoldást azonban csak az 1970-es évek beköszöntével találtak. Ez volt a 6-os út meghosszabbításának terve. A Budapestről Barcsig vezető út értelemszerűen Pécsre is bement, és mivel a megugrott forgalom, az út fejlesztése és továbbépítése előtt még mindig a városközponton ment át, ezért a főteret mindenképp tehermentesíteni kellett.
Ennek eredményeképp vezet ma a 6-os a Nagy Lajos Király útja (akkoriban Szalay András utca) és a József Attila út felé. Az a szép az egészben, hogy a 6-ost eredetileg egyenesnek tervezték, de ez nyilvánvalóan már ekkor hamvába holt terv volt, hiszen az út már a Balokány és a Zsolnay-gyár között kénytelen kanyargásba fogni.
Mindezzel nagyjából egy időben már elkezdték tervezni az M6-os Pécset elkerülő ágát. Ami azért nem semmi, ha belegondolunk abba, hogy mindez az 1970-es években történt.
Ahhoz azonban, hogy a Rákóczi utat, a Kórház teret, a Hungária utcát és a Szigeti utat elkerülje az út a Nagy Lajos Király útja és a József Attila út felé, sok-sok munka kellett, és ennek a nagy földtúrásnak és útépítésnek az eredménye lett az, hogy Pécs városképe jelentősen megváltozott.
Lebontották a Bajcsy-Zsilinszky utca és a Szabadság út közötti földszintes házakat, és felhúzták azokat a panelházakat, amelyeket ma csak „pizsamaházaknak” ismerünk, ezzel együtt pedig megszületett az új Szalai András út. Ez az út szélesebb lett, és egyfajta új városközpont-jelleggel épült a „pizsamaházak” közelébe az akkori KÖJÁL, azaz az ÁNTSZ, de sok irodaépületet is terveztek ide.
A legérdekesebb viszont az, hogy ekkor eltűnt Pécsről egy utca – a Majláth utca –, ami a Bajcsy-Zsilinszky utcát és a Zsolnay-szobrot kötötte össze. Ma a helyén szintén panelek állnak.
Elvileg az „egyenes 6-os” álomképe a munkálatok során kiszélesített József Attila úttól Uránvárosig már kivitelezhető lett volna, de sajnos ezt is keresztül húzta egy korábban „rossz helyre” épült ingatlan, amit ki kellett kerülni. Ez az épület nem más, mint a Pécsi Határőr Igazgatóság. A 6-os út kalandos kacskaringózása itt ért véget, innentől Uránvárosig simán, egyenesen halad tovább a mai napig.
A cikk a Régi Pécs blog és a Pécs Lexikon beszámolója alapján készült.
